Hammer Lajos

Hammer Lajos, Péter Lajos
Cs. és kir. 53. gye.

A dicső emlékű sabáci véres harcok után, a József főherceg vezetése alatt álló császári és királyi 31. gyaloghadosztály 1914. augusztus 12-én a várostól délre és délnyugatra elhelyezkedett szerbek ellen fordult. A hadosztály, keretében küzdő kaposvári császári és királyi 44. közös gyalogezred III. zászlóalja délnyugati irányban vonult fel s alig hagyta el a várost, heves ellenséges gyalogsági és tüzérségi tűz fogadta. A századok pillanatok alatt tűzvonalba fejlődtek és az országút mindkét oldalán elterülő kukoricásokban törtek előre az eszeveszetten tüzelő, láthatatlan ellenség ellen, mely a nem messze fekvő erdőbe vette be magát. Az egyes századok hős tisztjeik vezetésével dacoltak a pusztító tűzzel, mely egymásután szedte áldozatait vitéz 44-es véreink közül. Hammer Lajos őrmester, aki az ádáz harcokban elesett, vagy megsebesült elöljárói helyére állt és vaskézzel, példás vitézséggel vitte előre a támadásban századát, egyszer csak azon vette magát észre, hogy századával teljesen egyedül, összeköttetések nélkül áll. Beásatta tehát századát, a parancsnokságot átadta Péter Lajos szakaszvezetőnek, ő maga pedig az irtózatos tűzben a szomszédos századok keresésére indult. Az országút mentén meg is találta a géppuskás-osztagot, melyet magával vitt és századjához osztott be. Majd tőle jobbra, mintegy hetven ember feküdt egy árokban, kiket szintén parancsnoksága alá rendelt. Megerősített századával azután erélyes rohamra szánta el magát az előtte fekvő, erősen védett major ellen. Géppuskáit egy kis magaslatra rendelte, a derék kaposvári „rosseb bakák” élén pedig oly mindent elsöprő vad rohamot intézett a major ellen, hogy a szerbek halottaik és sebesültjeik visszahagyásával futva menekültek el. Megszállta a majoron túl fekvő magaslatokat, melyen az éj folyamán három szerb támadást vert vissza és összeköttetést teremtve a szomszéd századokkal, hősiesen mindaddig kitartott, míg felsőbb parancs új feladat elé nem állította. Hammer Lajos őrmester és Péter Lajos szakaszvezető részére kiválóan vitéz magatartásuk elismeréseként az elsők között adományozták az Arany Vitézségi Érmet.