Békési Gyula
Cs. és kir. 46. gye.

Békési Gyula tanár, tartalékos hadnagy, 1914-ben a tanév befejezése után fegyvergyakorlatra vonult be a szegedi császári és királyi 46. gyalogezredhez, a tollforgatásához szokott tanárembert itt érte a háború kitörése. Novemberben Szerbia ellen vezényelték ezredét. Rettenetes tűzben keltek át csapataink a Drinán. Az átkelés oly veszedelmes volt, hogy az első pontonokból 24 ember közül alig 5-6 léphetett ki a túlsó parton, a többi hősi halált halt vagy sebesülés folytán harcképtelenné lett. Ő szerencsésen elérte a folyó túl partját. Szakaszát rendezte és rohamra ment az Obodnik nevű hegyen tartózkodó ellenség ellen. A hős hadnagy szakasza élén harcolva kapott halálos golyót.
 

Fekete Ferenc
Cs. és kir. 6. hegyi.tü.e.

A 6. hegyi tüzérezred Lublin alól történt visszavonulása után 1914. november elején Jaroslaunál átkelt a San-folyón és a várostól északra fekvő Lazy falucska környékén ment tüzelőállásba, ahol erős gyalogsági támadást kaptak
A legénység kézifegyvert ragadva küzdött ágyúi mellett, de az orosz erők gyorsan közeledtek. Az üteg parancsnokának mentő gondolata támadt. Az ágyúkhoz rendelte legénységét s pillanatok alatt behúzatta ágyúit a hátuk mögött lévő  mély mocsárba. Ö maga Fekete Ferenc szakaszvezetővel utolsónak gázolt át a mocsáron sűrű ellenséges golyótűzben. A mocsár túlsó oldalán tartózkodó 20-as honvédek tűz alá vették az előrenyomuló oroszokat s megakadályozták az ágyúknak a vízből való kivételét.
Az ágyúk a két ellenséges front között maradtak. Fekete Ferenc szakaszvezető, ki szívvel-lélekkel összeforrott ütegével, nem nyugodott bele ágyúi elvesztésébe. Két hűséges emberével, Vidó és Erős nevű tüzérekkel éjnek idején raj vonalunk elé csúszott, átgázolt a mocsáron s a dermesztő hideg vízben alkatrészeire szedte ágyúit s úgy mentette még őket — részletekben. Három éjjelen át dolgozott állandó életveszedelemben. A megmentett ágyuk november 8-án már lőtték az orosz állásokat.