Nagy Lajos
Cs. és kir. 39. gye.

Nagy Lajos őrmester a debreceni császári és királyi 39. gyalogezred soraiban teljesített frontszolgálatot. 1914. október 27-én ennek az ezrednek egyik zászlóalja a Dnyeszter felső folyása vidékén nyomult előre kelet felé. Valahányszor megmozdultak viszont, egy-két ügyesen elhelyezett orosz géppuska mindannyiszor végigsepert rajtuk, s újra meg újra földhöz szegezte őket. Ekkor Nagy Lajos őrmester, az egyik tartalékban levő szakasznak a parancsnoka, engedélyt kért, hogy azokat a géppuskákat felkutathassa és szakaszával ártalmatlanná tehesse. Meg is kapta a kért engedélyt s elindult szakaszával, ügyesen, bujkálva, minden fedezést kínáló alkalmat jól kihasználva, és észrevétlenül az ellenség közelébe vezette embereit; oda, ahol néhány előre küldött szemfüles csatárja időközben a mindent megakasztó orosz géppuskákat már kiszimatolta. Ezután esze¬veszett irammal törtek rá a muszkára. Vad kézitusa fejlődött a szakasznyi debreceni baka és a nagyobb számú orosz védők közt. Látta már azt roham közben Nagy őrmester, hogy aligha fog bírni velük, annyian vannak a muszkák. De akkor már nem lehe¬tett visszafordulni. Amikor aztán maga Nagy őrmester is súlyosan megsebesült, szakasza maradékát tervszerű visszavonulásra utasította, ő pedig, veszélyes sebével, amennyire bírta, ugyancsak visszafelé vonszolta magát. Így sikerült ezrede küzdővonalát elérnie. Ott aztán olyan pontos kitűnő jelentést tett arról, amit az ellenség helyzetéről szakasza harca árán megállapítható, hogy a zászlóalj immár a lehető legkedvezőbb feltételek mellett, úgyszólván veszteség nélkül verhette ki a muszkát védőállásából.