Sámuel Kornél
M. kir. 7. népf. gye.

A m. kir. 7. népfelkelő ezred 5. század hadnagya volt, 1914 október 2.-án érte az ellenség golyótalálata az uzsoki szorosért vívott csatában. Sámuel Kornél a XX. század eleji szobrászművészet nagy tehetsége volt.
Sorsa jól példázza a latin mondást: „Inter arma silent musae” vagyis „Háborúban hallgatnak a múzsák”.

Sietve földelték el, fa keresztet tűztek a sírjára, nevét csak papíron jelezték. Nagymamám hosszú ideig próbálta megtalálni a holttestét, a sírját, sikertelenül. Erről számos levél tanúskodik. Valószínűleg később közös hadisírba került az uzsoki szorosnál..
Érdemes megjegyezni, hogy Sámuel Kornél és más művésztársai korai halála nyomán adott rendeletet a Honvédelmi Minisztérium arról, hogy művészt nem szabad frontszolgálatra rendelni. Számos művész kortársa (Mednyánszki László, Zádor István, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Medgyessy Ferenc) köszönheti ennek a rendeletnek - és közvetve Sámuel Kornél szobrászművésznek - a megmenekülését.



Forrás: Unokájának szíves közlése