Migály Béla
M.  kir.  18. h. gye.

Migály Béla zászlós 1914. július 25-én vonult be a soproni 18. honvéd gyalogezred 4. századához. Sopronból a legelső tábori alakulattal a harctérre került. Ezredével Lezaisk-nál átkelt az orosz határon s Biskupie-ig harc nélkül nyomultak előre. Itt a feltartóztatásukra küldött 18. szentpétervári testőrezredet egy 12 órán át tartó csatában döntően megverték. Csataközben, mikor messzelátójával figyelte az ellenséget, kezét, arcát és fülét súroló lövés érte. Sebesülése azonban könnyebb természetű volt. Majd tovább vonultak a Lublin melletti Piotrikow-ig, miközben ezredének számos nagy sikerű támadásában vett részt. Az első stratégiai visszavonulást fedező harcokban mint gépfegyver parancsnok működött. A második előnyomulás alkalmával részt vett a San és Visztula folyók összefolyásánál lezajlott ütközetekben, és az Ivangorod alatt szeptember 23-24-én lefolyt kétnapos csatában. Itteni hősies viselkedéséért az I. osztályú Ezüst Vitézségi érmet kapta meg. Nemsokára azután tífuszban megbetegedett, s november 10-én a tescheni Szent Erzsébet kórházba került. Betegségéből karácsony táján épült fel, s több heti szabadság után ismét bevonult ezredéhez Sopronba, onnan pedig Savanyúkútra helyezték az V. honvéd kerületi lábadozó osztályhoz oktató tiszti minőségben. 1915 májusában hadnaggyá léptették elő.