|
Migály Béla
M. kir. 18. h. gye.
Migály
Béla zászlós 1914. július 25-én vonult be a soproni 18. honvéd gyalogezred
4. századához. Sopronból a legelső tábori alakulattal a harctérre került.
Ezredével Lezaisk-nál átkelt az orosz határon s Biskupie-ig harc nélkül
nyomultak előre. Itt a feltartóztatásukra küldött 18. szentpétervári
testőrezredet egy 12 órán át tartó csatában döntően megverték.
Csataközben, mikor messzelátójával figyelte az ellenséget, kezét, arcát és
fülét súroló lövés érte. Sebesülése azonban könnyebb természetű volt. Majd
tovább vonultak a Lublin melletti Piotrikow-ig, miközben ezredének számos
nagy sikerű támadásában vett részt. Az első stratégiai visszavonulást
fedező harcokban mint gépfegyver parancsnok működött. A második
előnyomulás alkalmával részt vett a San és Visztula folyók összefolyásánál
lezajlott ütközetekben, és az Ivangorod alatt szeptember 23-24-én lefolyt
kétnapos csatában. Itteni hősies viselkedéséért az I. osztályú Ezüst
Vitézségi érmet kapta meg. Nemsokára azután tífuszban megbetegedett, s
november 10-én a tescheni Szent Erzsébet kórházba került. Betegségéből
karácsony táján épült fel, s több heti szabadság után ismét bevonult
ezredéhez Sopronba, onnan pedig Savanyúkútra helyezték az V. honvéd
kerületi lábadozó osztályhoz oktató tiszti minőségben. 1915 májusában
hadnaggyá léptették elő.
|