négyesi Szepessy András
M. kir. 30. h. gye.

A Gucevo ellen 1914. szeptember 13-án Braun altábornagy parancsnoksága alatt indult meg a támadás. Csapataink a sötétség beálltáig még nem tudtak a szerb állásokba hatolni. Csak a másnap reggel folytatott támadás hozta meg a sikert. Délelőtt 11 órára az egész Gucevo-hát, a Kuliste-tetővel együtt csapataink kezébe került. A harc után Braun altábornagy parancsot kapott, hogy az elfoglalt Kuliste tetőt csak a legszükségesebb erővel tartsa, az ott lévő csapatot pedig rendelje a jobbról szomszédos hadosztály segítségére. A Kulistén csak egy 52-es zászlóaljat hagyott, a többi zászlóaljat elindította – 16 óra 30 perc tájban – délkeletnek. Az elvonuló csapatoszlop végén menetelt négyesi Szepessy András honvédszázados parancsnoksága alatt egy 30-as honvédzászlóalj és ez előtt egy 29-es honvédzászlóalj. A Kulistén visszahagyott 52-esek lerakták fegyvereiket és szerelvényeiket, ásót vettek kezükbe, hogy a tetőt védelemre rendezzék be, ekkor hirtelen szerb csapatok törtek előre. Rövid kézigránátharc után a meglepett, fegyvertelen 52-esek elhagyták a tetőt. Rohantak lefelé. A nehéz harc árán megszerzett Kuliste tehát hirtelen újra szerb kézre került. Ekkor avatkozott a harcba, minden parancs nélkül, Szepessy százados. Hallotta a háta mögött feléledt harci zajt, majd a rohamozó szerbek „zsivio” kiáltásait. Hirtelen szembefordította zászlóalját az ellenséggel, annak élére állt és egyszerűen csak ennyit vezényelt. „Roham!”� Véres harc keletkezett a Kulisten. Szepessy százados kard nélkül, pisztollyal a kezében mindenütt ott volt, ahol személyes példaadásra volt szükség. A honvédek felbuzdulva parancsnokaik elszántságán, feljutottak a tetőre, visszahódították az 52-esek fegyvergúláit és szerelvényeit, mire Szepessy összegyűjtött számos 52-es bakát, felfegyverezte azokat és csatasorba állította. A szerbek sokáig kitartottak. Szepessy sorra járta századait, hogy azokat rohamra buzdítsa. Este 20 óráig tartott a harc, míg sikerült a honvédek megismételt szuronyrohamainak a szerbeket kivetni és azokat hátrálásra bírni. Így került a Kuliste véglegesen magyar kézre. Szepessy századosnak ezért a fegyvertényért ítélték meg 1918. augusztus 17-én a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét. Ő maga viszont már nem érhette meg az adományozást, mert 1916. január 11-én hősi halált halt.