Szenger György
Cs. és kir. 7. hue.

A 7. huszárezredben szolgáló Szenger György káplár az ezred emlékalbumában az alábbiak szerint emlékezett vissza az 1914. szeptemberi harcokra: „Ezredünk 1914. szeptember 6-án Wola Dolholucka községben táborozott. Másnap, 7-én hajnalban kaptuk a parancsot, hogy a 4. szakasz Szunyogh főhadnagy úr parancsnoksága alatt járőrbe megy. Sejtettük, hogy valami fontosabb dolog vár ránk. Felindulásunk után főhadnagy urunk közölte velünk parancsunkat, hogy nekünk el kell lovagolni a Stryj folyón át a Dnjester folyóhoz és ott Zydaczow városánál, ha esetleg az oroszok hidat vertek volna, azt megtámadni és felrobbantani. Azonkívül az ellenség háta mögé kerülve a tréneket meg kell zavarni és ha lehet zsákmányt és foglyokat hozni. Nagyon örültünk feladatunknak, nehéz volt és bíztunk benne, hogy tudunk valamit elérni és el is akartunk valamit érni, mert tudtuk, hogy a divízió mind a 4 ezredétől mennek hasonló paranccsal és mi le akartuk őket pipálni. Egész nap gyorsan lovagoltunk, igyekeztünk, hogy még este előtt elérjük a Dnjestert, addig pedig jó egy pár km.-t kellett megtennünk. Utunk alatt minden falunál harangozással és kis füstfellegekkel jelezték az áruló rutének az ellenségnek, hogy közeledünk. Csakhamar rájöttünk, hogy ezek minket akarnak elárulni és egy pár puskalövéssel sikerült őket megijeszteni. Útközben egynéhány kisebb kozák járőrrel találkoztunk, de minket meglátva kitértek utunkból és mi haladtunk gyorsan célunk felé. Délután 3-4 óra közt érkeztünk Zydaczow alá. A falut keletnek elkerülve, a Dnjester partjához értünk, kerestünk ellenséges hadihidat, de ezt itt nem találván, Zurawno felé vettük utunkat. Egyszerre csak egy hosszú trénoszlopot vettem észre, az egész szakasszal egy az út mellett fekvő erdőbe bújtunk el és ott vártuk a bekövetkezőket. Mikor a trén közeledett, láttuk, hogy kb. 2 század kozák kíséri mint fedezet. Mi erre lóról szállva nyugodtan vártuk, míg kb. 4-500 lépésre közeledtek hozzánk és akkor gyorstüzet bocsátottunk rájuk. Lett erre lótás-futás, menekült ki merre látott, de leghamarább a kozákok. Széjjelment az egész trén a világ mind a négy tája felé. Mi is hamar lóra kapva, utánuk vágtattunk, Buzder huszárral megint mi mentünk előre. Sikerült is egy nagyon szép kocsit, hozzákötve két háti lóval, rézveretes szerszámmal elcsípni. Nemsokára mindenfelől kezdtek kozák járőrök előre jönni, mire főhadnagy urunk jónak látta zsákmányunkkal elmenni, nehogy esetleg visszavegyék tőlünk. Hamar belovagolva egy erdőbe, ott elbujtunk addig, míg az üldözők elhaladtak mellettünk, s aztán visszafordulva a már reggelről ismert úton indultunk visszafelé. Mikor besötétedett, egy félre eső majorban egy nagy istállóba bekötöttük fáradt lovainkat, kb. száz kilométer utat csináltak szegények reggel óta, lenyergeltük őket és a német gazda jóvoltából jól megzaboltattuk. Mi huszárok pedig karabéllyal a kézben az istálló körül álltunk, hogy ha kozákok jönnének, elkergessük őket. Itt aztán megnézhettük zsákmányunkat és megtudtuk, hogy a velünk szemben levő orosz csapatoknak a generálisáé a ló, kocsi, minden. Reggel lovainkat felnyergelve, útnak indultunk, hogy bevonuljunk ezredünkhöz. A Stryjhez érve, ahová parancsunk volt bevonulni, észrevesszük, hogy a híd fel van robbantva és egy kozák őrség áll az úton. Ez egy kicsit kellemetlenül lepett meg bennünket, pláne mikor megtudtuk a civilektől, hogy a faluban egy ezred kozákság van bekvártélyozva. Azt hiszem főhadnagy uram is így gondolkozott, mert leszállva a zsákmányolt generális lóról, saját lovára mint biztosabbra ült vissza. Hamar visszafordultunk és keletnek vettük utunkat és egy erdőben kerestünk fedezést. Sokáig haladtunk kelet felé az erdőben, közben pár kozák járőrrel találkozva, de azért mégis sikerült az ellenségtől megszabadulni s a Stryj folyón átgázolni. Innen Dolyna felé vettük utunkat és d.u. 6 óra tájban örömmel vettük észre, hogy egy magaslaton a mi bakáink vannak. A kocsin levő ládákat felbontva igen sok értékes térkép, irat, a generális medáliái kerültek elő. Ebből a vállalkozásból kifolyólag később a Kis Ezüst Vitézségi Éremmel lettem kitüntetve."