SMS ZENTA cirkáló
matrózai

1914. augusztus 16-án a reggeli órákban az antant egy kisebb flottája megtámadta a Montenegró partjai előtt blokádszolgálatot adó SMS ZENTA cirkálót. A veszély nagyságának felismerésekor a ZENTA védelmét adó ULAN rombolót visszavezényelték Cattaróba, a ZENTA egyedül maradt. Hamar kiderült, hogy gépei, és ezáltal sebessége, valamint fegyverzetének hordtávolsága messze alulmaradt az őt megtámadó ellenséges kötelék képességeitől. A menekülés megoldásaként a cattarói öbölbe való visszahajózást választotta. Erről, az északnyugat felől feltűnő angol flottaegységek közeledése miatt le kellett mondania. Az üldözők közben már 12 km-re megközelítették a Zentát, és megadásra szólították fel. Paul Pachner fregattkapitány a megadás helyett elrendelte a Zenta selyem díszlobogójának felvonását, jelezve, hogy nem adja meg magát, harcra készül. Hősiesen felvette a harcot az őt megtámadó kötelékkel szemben. Az egyenlőtlen küzdelem során egy, a gépteremben robbant gránát a ZENTA cirkálót mozgásképtelen célponttá tette. Ennek ellenére tudott tenni még néhány végső manővert, hogy ágyúival képes legyen viszonozni a rájuk zúduló ellenséges tüzet. Körülbelül 120 lövés leadása után már mindenki tudta, hogy a sok helyen és súlyosan sérült hajó rövidesen a hullámsírba merül. Ez délelőtt 9 óra 40 perckor be is következett. Az antant-hajók a ZENTA elsüllyedése után a hadi jogban előírt mentést elmulasztva távoztak a küzdelem színhelyéről… A harc idején a ZENTA cirkálón 312 tengerész teljesített szolgálatot, 173-an vesztek hullámsírba a hősies kötelességteljesítés közben, közülük 49-en voltak magyar nemzetiségűek. A szerencsés túlélők között volt Pachner fregattkapitány is, és többek között Déry Ernő zászlós, az egyik fedélzeti üteg parancsnoka, aki az elsüllyedés pillanatáig hevesen tüzelt ütegével. A megmenekültek zöme mintegy öt-hatórányi úszás után érte el a montenegrói partot a Sveta Nedelja zátonyon.