Rechnitz Viktor
M. kir. 23. h. gye.

Mint egyéves önkéntes orvosnövendék 1914. évi november elején ment ki a harctérre a Nagy Endre-féle önként jelentkezőkből álló alakulattal.
A Turka irányából történt visszavonulás idején érkezett meg a harctérre és a Kárpátokban Volozate mellett ütközött meg első ízben az oroszokkal. Rechnitz Viktor önkéntes az ütközet alatt hol, mint csatár, hol, mint orvosnövendék teljesítette kötelességét, de mindkét minőségben elismerésre méltó vitéz magatartással és lelkiismeretességgel állta meg a helyét.
Az elkeseredett küzdelemnek számos súlyos sebesültje volt, akiket a harcvonal mögött nem messze lévő vasúti őrházban helyeztek el.
Rechnitz Viktor önként vállalkozott a sebesültek bekötözésére és elszállítására. Kötelességét önfeláldozó hősiességgel teljesítette és gondoskodott bajtársainak az ellenséges tűztől veszélyeztetett helyről való elszállításáról. Sebesültjeit még akkor sem hagyta el, amikor már csapataink visszavonultak és az előretörő oroszok fenyegető közelségbe jutottak. Az utolsó pillanatban élete kockáztatásával sikerült megmentenie sebesült bajtársait.
Rechnitz Viktort ezen ütközetekben tanúsított kiválóan vitéz és önfeláldozó magatartásáért arany vitézségi éremmel tüntették ki.

Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.


Bodnár László
Cs. és kir. 29. vad. zlj.

 

1914.12.31-én Bodnár László szakaszvezető a volt losonci 29. vadászzászlóalj kerékpáros századának egyik szakaszparancsnoka egy Gorlicénél végrehajtott éjjeli támadás alkalmával a szélső jobbszárnyon, egy kimagasló pontról meglepő és heves oldaltüzet kapott. Ezt a helyzetet századára aggasztónak tartotta, miért is parancs bevárása nélkül megrohanta a szóban forgó állást és az ellenséget elűzte. Ezzel csapatai rohamát teljés sikerhez segítette.
Ugyanezen a napon, szintén a szélső jobbszárnyon volt állásban, midőn észrevette, hogy az ellenség oldalozó tüze zászlóaljainak ágán érzékeny veszteséget okoz. Jóllehet már csak 18 embere volt, fedve visszavonta őket, magához vett még vagy 30 népfelkelőt, a zászlóalj oldalát veszélyeztető állást rejtve megközelítette, átvette egy ott talált Landwehr-szakasz fölött is a parancsnokságot, az oldalról támadó ellenséget megrohanta és állását elfoglalta.
 
Bátor és kezdeményező magatartásáért az arany vitézségi érmet kapta.

Forrás: Sőregi Zoltán gyűjtése Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1941 (9. évfolyam, 275-298. szám),