Arany vitézségi érmét az ellenség előtt tanúsított kiválóan vitéz magatartásának elismeréséül 1915. május hó 2-án az Ostry hegytömb magaslati nyúlványainak bevételénél kapta.
A 23. honvéd gyalogezred kitüntetési javaslata szerint:
„Május 2-án szakaszával egy példás rohamot hajtott végre. Mikor az állást elfoglalta és magát beásta, észrevette, hogy századának jobb szárnya ellen az oroszok ellentámadásba mentek át. Szakaszát saját elhatározásából, parancs nélkül kivonta állásából és egy sikeres rohammal az ellenséget visszavetette. Kötelességének fáradtságot nem ismerő teljesítése közben megsebesült."
A csoportparancsnok a kitüntetési beadványt így véleményezte: „Kiválóan vitéz és vakmerő zászlós; önálló és kezdeményező. Legmelegebben ajánlom az arany vitézségi éremre."

1916 júniusában ténylegesítették.

Az összeomlás után részt vett a Székely Hadosztály harcaiban. 1919.április 11-én sebesülten   román fogságba esett.
1920.04.30-tól a Nemzeti Hadsereg majd a Magyar Királyi honvédség tisztje

1945.05.11-én (tehát a fegyverszünet bejelentése után) szovjet fogságba került (286 sz fogolytábor Tallin), ahonnan 1948.júliús végén tért haza.

1949.08.22-én elbocsájtják a honvédség állományából.
Haláláig a  "Horthysta tiszt" zaklatásokkal, és megbélyegzéssel tarkított életét élte, mint Aranysarkantyús segédmunkás