Született: 1871. Moha

Katonai pályája:

egyévi önkéntes
1891. hadnagy a 82. gyalogezredben
1914. főhadnagy a 26. gyalogezredben

Kitüntetései:
MTKR lovagkeresztje
Lipót Rend lovagkeresztje hadidíszítménnyel, kardokkal
Vaskorona Rend III. oszt. hadidíszítménnyel, kardokkal
Katonai Érdemkereszt III.oszt. hadidíszítménnyel,kardokkal
Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal 2x
Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
Károly Csapatkereszt
Sebesültek Érne


Háború után:

1920. ezredes a honvédelmi minisztériumban
vezérőrnagy
ph Vitézi Rend

+1928. május 3. Bécs

A Rendbe való felvétel alapját képező fegyverténye:
 

1916 nyarán a Brzezany városkától keletre fekvő Lysonia-magaslaton megtört a védővonalunk.

Az ott állomásozó alakulatokat a 309. honvéd ezred (parancsnoka Vas-Wiblinger őrnagy) 1916. október 3-án váltotta fel.
 Már két nappal később, október 5-én Scserbascev orosz tábornok 7 hadosztályt indított támadásra arcvonalunknak a Zlota Lipa és Narajówka között levő része ellen, abban a reményben, hogy a Lysonia birtoka mellett a végleges áttörés már nem fog nagyobb akadályba ütközni. Az orosz támadást megelőző pergőtűzben az ezred jó harmadrésze elesett, vagy megsebesült, a derék honvédek azonban még így is kivédték az orosz gyalogság három rohamát, bár a második és harmadik roham már állásainkba hatolt és így szuronyharccal kellett az oroszokat onnan kivetni. De hiába volt minden vitézség a nyomasztó túlerő ellen. A negyedik orosz roham áttörte az ezred állásait.

Vass-Wiblinger őrnagy ekkor az ezredtartalékot (3 század és 2 géppuska) személyesen vezette ellentámadásra. A honvédek féktelen rohama, s ezenfelül egy hősies géppuskás-szakaszparancsnok közreműködése meghozta a teljes eredményt. 15 órakor a honvédek már nemcsak a harmadik állásból verték ki az oroszokat, hanem hatalmas lendületükben a Lysoniát is visszaszerezték. Véres harc volt. A derék honvédezred állományának 60%-a holtan vagy sebesülten feküdt a győzelem színhelyén. De nagy volt az eredmény is. Az állás kulcspontja visszakerült a honvédek kezébe.

Kilenc hónappal később Vass-Wiblinger a Lysonia védelmében újból , s ha lehet mondani, még fokozottabb mértékben kiérdemelte a Mária Terézia-rendet.
A támadást 1917. június 29-én óriási erejű orosz pergőtűz vezette be. Ezután indult meg 20 orosz gyaloghadosztály a „déli” hadsereg állásai ellen, a Lysoniától mindkét oldalt. Ez a támadás német, török és magyar csapatok védővonalaira ütközött.

Magán a Lysonia-magaslaton a 107. német gyalogezred állt. Tőle délre volt állásban a 309. és ettől délre a 308. honvédgyalogezred. Az orosz pergőtűz teljesen szétlőtte a védőállásokat és a védőknek igen súlyos veszteséget okozott. A következő, ötszörös túlerővel végzett orosz gyalogsági támadás, többször is megismételve, a csata harmadik napján, július 1-én jelentékeny eredményt ért el. Orosz kézre került a Lysonai-magaslat. Ezzel a 309. honvédgyalogezred baloldala fedetlenné vált. Növelte a helyzet súlyosságát, hogy az ezredtől jobbra levő 308. honvédgyalogezred állásaiba is behatoltak az oroszok. Minden ok megvolt tehát arra, hogy a két oldalról is fenyegetett 309-esek is hátulsó vonalakban menjenek vissza.
Vass-Wiblinger őrnagy azonban nem adta fel. Még volt 3 századnyi tartaléka. Ebből 2 századot baloldala biztosítására rendelt, nehogy onnan az oroszok az ezred állásait felsodorják. A harmadik századot pedig személyesen vezette jobb szomszédja elvesztett állásainak irányában ellentámadásra.
Elszánt hadvezetését teljes siker koronázta. Az ellentámadás visszafoglalta a 308-asok állásait. Így elmúlt az ezred jobboldalát fenyegető veszély. Bal oldalában pedig eredményesen meggátolta az oroszok térnyerését. Itt kitartott addig, míg német tartalékok a Lysoniát vissza nem szerezték.

Érdemességét a Rend 1921. március 10-én állapította meg.