Született: 1896.

Katonai pályája:

Budapest hadapródiskola
1915. zászlós a 60. gyalogezredben
1916 főhadnagy

Kitüntetései:

MTKR lovagkeresztje ph
Lipót Rend lovagkeresztje hadiékítménnyel, kardokkal
Vaskorona Rend III. oszt. hadiékítménnyel, kardokkal
Katonai Érdemkereszt III.oszt. hadiékítménnyel, kardokkal
Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
1.oszt. Ezüst Vitézségi Érem
Bronz Vitézségi Érem
Károly Csapatkereszt
Sebesültek Érme egy sávval

Háború után:
 

1927. őrnagy a testőrségnél
Vitézi Rend
Magyar Érdemrend tisztikeresztje
Magyar Koronás Ezüstérem
Magyar Koronás Bronzérem


+1973. augusztus 21 Talham

A Rendbe való felvétel alapját képező fegyverténye:

A 126. gyalogezred 1918. június 28-án, mikor a Monte di Val Bella még birtokunkban volt, kapta a parancsot, hogy az említett magaslaton küzdő csapatokat a június 30-ára hajló éjjel váltsa fel. Erre szokás szerint az ezredparancsnok, a két zászlóaljparancsnok és mindenszázadtól egy tiszt stb. az állásba- a felváltás előkészítése céljából- előrement.
Taby Árpád főhadnagy (a géppuskások parancsnoka) azonban különös ösztönből előadott kérelme folytán nem csatlakozott az átvevő részhez, hanem az ezrednél maradt, ahol parancsai alá helyezték az eperjesi zászlóalj géppuskáit is.
Az ezred hajnalkor ért az állás mögé, de itt nem pihenhetett, mert visszaözönlő sebesültek és szétugrasztott csapattöredékek azt a hírt hozták, hogy hatalmas olasz támadás szétszórta és részben fogságba ejtette az első vonalban levő dandárt s fogságba került a felváltásra előrement tisztek többsége is. Ez a hír igaz volt.
Megmenekült azonban az ezredparancsnok, aki ezredét azonnal ellentámadásra rendelte.
Az ellentámadás nem indult meg szerencsésen. Az eperjesi zászlóalj rögtön olyan pusztító ágyútűzbe került, hogy szétugrott. Ekkor Taby főhadnagy felsőbb parancs bevárása nélkül átvette az ütközet irányítását. Ellentámadásra vezette zászlóalját,  mint igazi géppuskás, a támadás útját 8 géppuskájának célszerű csoportosításából adott megsemmisítő tüzével nyitotta meg. Ez meg is hozta a szép eredményt.

A zászlóalj az olaszokat egymás után három állásból vetette ki, majd pedig rövid kézitusa árán és aránylag csekély veszteséggel visszaszerezte a Monte di Val Bellá-t. De még többet is elért. Felszabadultak a kavernákban rejtőzött és már elveszettnek vélt átvevő részek és csapatok és megmenekültek az állás mögött kezelő legénység nélkül maradt hegyiágyúk és aknavetők is.

Most jött azonban a dolog nehezebb része, a Monte di Val Bella megtartása.
A megismétlődő ellentámadásokat Taby rendre visszaverte, a védelmet megszervezte. Első dolga az volt, hogy a küzdőtéren heverő, elhagyott géppuskákat összegyűjtse. Ezen a módon géppuskái számát 28-ra emelte. A legszükségesebb kezelőlegénységet a zászlóalj ügyesebb embereiből és a maga eredeti 8 géppuskájából vette
A zászlóalj megmaradt legénységének a géppuskák fedezete volt a szerepe, mert a 28 géppuska lett a védelem gerince.

Érdemességét a Rend 1931. október 3-án állapította meg.