Született: 1886. Nagyszentmiklós

Katonai pályája:
Budapest hadapródiskoa
1905. hadapródőrmester a 61. gyalogezrednél
1913. főhadnagy
1915. százados
ötször sebesült

Kitüntetései:
MTKR lovagkeresztje
Vaskorona Rend III. oszt. hadidíszítménnyel, kardokkal
Katonai Érdemkereszt III.oszt. hadidíszítménnyel,kardokkal
Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
Károly Csapatkereszt
Sebesültek Érme

Háború után:



+1950. június 5. Budapest

A Rendbe való felvétel alapját képező fegyverténye:

A kilencedik Isonzó-csata lezajlása után a 17. hadosztály parancsnoksága 1916. november hó 3-ára elrendelte a Hudilog-Lokoica-St. Grado di Merna vonalán elveszített állások visszafoglalását,  azzal a kikötéssel, miszerint az általános előnyomulás csupán alapos tüzérségi előkészítés után,  délelőtt 11 órakor indítható meg.
Roósz Péter százados a cs. és kir. 61. gyalogezred balszárnyán készenlétben álló IV. zászlóalj parancsnoka, néhány perccel fél 8 óra után távozott el az ezredparancsnokság kavernájából, mely a Fajti hrib előtt elterülő 464-es magaslat keleti oldalán volt, amikor az olaszok a 464-es magaslatot túlerővel rajtaütésszerűen megtámadták és a 39. gyalogezred III. zászlóalját visszaszorították, hogy azok állásaiban befészkelődjenek.
Új parancs kikérésére, különösen a korlátozó intézkedések felfüggesztésére már nem volt idő, amiért is Roósz Péter százados saját kezdeményezéséből, öntevékenyen cselekedett, amennyiben    az összes elérhető osztagokat  az ellenséges betörés irányába parancsolta és ezekkel az ellentámadást a 464-es magaslat ellen keresztülvitte. Az olaszok makacsul és hősiesen védekeztek. Tüzérségük zárótűz alá vette a támadási területet.
A 8 óra 8 perc és 8 óra 45 perc közötti időben négyszer kísérelték meg az olaszok hullámszerű támadásaikat, amelyeket Roósz századai elkeseredett véres harcokban és kézitusákban visszaverték.
A hegy lejtőjén időközben megérkező századok bevetésre kerültek, ami által Roósz századosnak sikerült a helyzet urává lenni.
A rettenetes harc közel két órán át tartott. Az olaszok hét géppuskát vesztettek, 11 tiszt és jóval több, mint 500 főnyi legénységi fogoly visszahagyásával menekülni kényszerültek.
A 11 órára tervezett ellentámadás ily módon feleslegessé vált és a IX. isonzói csata Roósz százados öntevékeny ellentámadása következtében a mi javunkra dőlt el.

Érdemességét a Rend 1931. október 3-án állapította meg.