dr. Dezséry (Bielek) István
hadnagy
 

1914. október 7-én mint hadnagy és a m. kir. 11. népfelkelő gyalogezred századparancsnoka, Przemysl-ben, a Siedliska-nál fekvő I/1. erődmű ellen intézett túlerős orosz támadás visszaverése alkalmával, kiválóan vitéz magatartást tanúsított.
Az október hó 7-ére virradó éjszakát választotta ki az ellenség erőszakos támadásának végrehajtására. Három orosz ezred támadott az I/1. erődmű ellen. Az ellenség az éj folyamán minden pillanatban rettenetes tüzérségi tűzzel árasztotta el az erődöt. Ennek fedezete alatt, megközelítette az erőd előtt húzódó drótakadályokat és azonnal azok megsemmisítéséhez fogott. A pokoli tűzben már-már majdnem vakrémület keletkezett.
Dr. Dezséry István tartalékos hadnagy látva az igen veszélyes helyzetet, öntevékenyen és bátran az erőd legénységének élére állt. A katonákat bátorítva és lelkesítve jóformán minden egyes embert maga helyezett el a védőállásokban.
Parancsnokának hősies magatartásán fellelkesült kis csapata elfeledkezett a szörnyű veszélyről. Kötelességéi buzgón teljesítette és halált zúdított a merész ellenségre. Az ellenség erőlködése egy ideig sikertelennek is látszott, mert halál fia volt, ki nagyobb céltárgyat mutatott. Azonban az erőd védőcsapatának sora is egyre ritkult. Mindig több és több ember sebesült meg és esett el. Az ellenség már géppuskáit is feltolta a drótakadályokig és irtózatos tűzzel árasztotta el velük az erődöt.
Az erőd tüze azonban bátor védőinek megritkulása folytán mindinkább csökkent. Reggel 5 órakor sikerült az oroszoknak a drótakadályokat átvágni és egy részükkel az. erőd jobb lejtjére felhatolni. Most érkezett el a küzdelem legizgalmasabb részéhez: a derék honvédek, vitéz parancsnokuk személyes vezetésével, öldöklő kézitusában verték vissza az oroszok első támadását.
 A harcban dr. Dezséry hadnagy súlyosan megsebesült. Sebesülten buzdította tovább katonáit. Látta azonban a további védelem hiábavalóságát. Felhasználta tehát a beállott tűzszünetet. Védőcsapatát az udvarról a zárt erődbe rendelte. Itt, súlyos sebének sajgása ellenére, még minden intézkedést megtett a további védelemre.
Közben teljesen kivilágosodott. Az ellenség, mivel ellenállásra nem talált, az erőd udvarára hatolt. Innen egy kisebb része Przemysl felé tört elő, de hátrább álló csapataink karjába rohant. Másik része az erőd udvarán maradt, magába a zárt erődbe behatolni azonban semmiképpen sem tudott. Az ellenség eredménytelen támadását végül beszüntette. Az erőd előtt több mint 2000 orosz halott és sebesült hevert
Hogy az ellenség támadása nem sikerült, egyedül Dezséry István hadnagy érdeme. A tartalékok már mind el voltak osztva s ha az ellenségnek még az éj folyamán sikerül a belső vár ellen törni, az aligha tudott volna ellenállni.
 

Forrás:
Vitézek albuma Bp. 1939.
Lévai J.: Éhség árulás Przemysl Bp. 1933.