Wasservogel László
Cs. és  kir. 4. táb. tüe.

Wasservogel László 1892-ben született Kisújszálláson. 1913-ban vonult be a pesti hadtest tartalékába tartozó Feldhaubitz-Regiment Nr. 4-hez.  Amikor azonban kiütött a háború – természetesen – kérte, hogy a frontra mehessen. Be is osztották a második üteghez, amelynek a híres Czernyk kapitány – azóta őrnagy – a parancsnoka. Wasservogel László lovas telefonista lett és felderítő. Ennél nehezebb tüzérségi szolgálat nincs. 1914. decemberében, amikor az első kitüntetésosztás esett, Korporal Wasservogel megkapta a kis ezüst vitézségi érmet, mint aki a legnehezebb feladatokat példát mutató bátorsággal, kitartással és eredménnyel oldotta meg. Egy hónappal később, 1915. januárjában mellére tűzték a nagy ezüst vitézségi medáliát. Nemcsak az ütegben, de a divízióban is ő volt a legelső és sokáig az egyetlen, aki azt a kitüntetést kiérdemelte és megkapta. Hogy miért? Azt elmondja a kitüntetésre való felterjesztése:

»Batt. 2/F. H. D. ¼. Res. No. 17/358. Wasservogel László káplár patrouille-ával 1915 I/8-án Svirchov keleti szélén levő házban, a megfigyelő állomáson húsz lépéssel a legelső rajvonal előtt, mint telefonista működött és kiválóan kitüntette magát. A ház ellen az ellenség kb. negyven shrapnellt küldött. A lövedékek a ház közvetlen közelében robbantak föl, 5 bosnyákot súlyosan megsebesítettek, 2-őt megöltek; egy shrapnell bele is csapott a házba, káplár Wasservogel azonban társaival példátmutató bátorsággal maradt meg a helyén és látta el a szolgálatot. Az ellenséges tüzérségi tűz elpusztította a vezetéket. Káplár Wasservogel a leghevesebb tűzben kijavította a vezetéket. E vitéz altisztet és társait a leghevesebb tüzérségi tűz közepette tanúsított hősi magatartásáért és kimagasló tevékenységükért a legmagasabb szemmel látható kitüntetésre ajánlom.

Olimpvioban, 1915. január 9-én.

Czerny kapitány.«