Schulz Gábor
Cs. és  kir. 14. n. táb. tüe.

Schulz Gábor tart. tüz. törzsőrmester, a XI. isonzói csatában, mint felderítőt egy Kostanjevicától északra fekvő, jó kilátást biztosító, kopár sziklás magaslatra küldték előre, hogy a csata lefolyása alatt közvetlen közelről figyelje meg az eseményeket. Megfigyelései alapján kellett a tüzérségnek a megfelelő időben és helyen a csatába beavatkoznia.
Távcsővel és telefonkészülékkel, azonkívül ismétlő kurtállyal és kézigránáttal ellátva, figyelte kiépített felderítőállásából fáradhatatlanul az ellenséget és látta el értékes jelentésekkel nem csak parancsnokát, hanem a szomszéd kavernában elhelyezett gyalogsági tartalékot is. A magaslat már az ütközet kezdete, 1917. augusztus 18-án a reggeli órák óta folyamatosan a nehéz olasz ostrom- és hajóágyúk tüzében állott, amelyeknek a hatalmas, több mint 1 méter hosszú robbanólövedékei a sziklás talajba mély tölcséreket vájtak és sziklatörmeléket repítettek a levegőbe, amely széles körben hullott vissza. Időnként aknákkal is lőtte az ellenség a magaslatot, amelyeknek a robbanóhatása nem lefelé irányult, hanem annál erősebben oldalsó irányban.
Amikor augusztus 19-én saját fedezéke az ismételt telitalálat miatt teljesen megsemmisült, anélkül hogy megsebesült volna, Schulz egy az ellenség által belátott gránáttölcsér széléről folytatta szolgálatát rendületlenül. Még ugyanazon a napon betemette egy közelben becsapódó nehézgránát törmeléke, amely során megúszta egy fejét ért ütéssel. Gyalogosok ásták ki innen, és három órányi pihenés után annyira kipihent volt, hogy gránáttölcsérjéből újra folytatni tudta az ütközet megfigyelését.
Éjjel és nappal, fáradhatatlanul tevékenykedett, csupán néhány órára engedte át feladatát a mellérendelt altisztnek, aki egyébként ugyanúgy mint a telefonistái a gyalogság kavernájában húzta meg magát.
Miután augusztus 19-én telefonvonala teljesen megsemmisült, optikai úton adta le jelentéseit.
Augusztus 26-án a közelében lévő kaverna bejáratát betemette egy telitalálat, így már a törzsőrmesternek arra sem volt lehetősége, hogy csupán átmenetileg is fedezékbe húzódjon. Továbbra is kitartott, még akkor is, amikor gázlövés vette kezdetét.
Szemtanú gyalogsági tisztek jelentései alapján, Schulz törzsőrmester nem csak csodálatraméltó kitartással és példátlan kötelességtudattal látta el hősiesen megfigyelő feladatát a legnehezebb körülmények között, hanem helyes megfigyelései és azok ügyes továbbítása a tüzérség pontos beavatkozását is lehetővé tette, miáltal hozzájárult az ellenséges támadás sikeres elhárításához.
Ezért a tettéért az Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki.