Nagy István
3. bosny.gy.e.

Egy hónapig volt csak a harctéren, de ezen rövid idő alatt is örök értékű érdemeket szerzett és súlyos áldozatot hozott hazájáért. A 3. bosnyák gyalogezred fanatikus katonáit vezette rohamra egy éjjeli támadásnál, miközben egy dum.dum lövés szétroncsolta lábát s minden időre harcképtelenné tette. 1915. június 29-én Lemberg teljes felszabadításáért vívott csatában az oroszok a front egy szakaszán tehermentesítő támadásra készültek. A támadás meghiúsítása végett a 3. bosnyák gyalogezred egy zászlóalját indították támadásra.
A bosnyákok egyik szakaszát magyar fiú, Nagy István hadapród vezette. A derék, fanatikus hittel és mindenkor halálmegvető elszántsággal harcoló bosnyákok magyar parancsnokuk vezetésével a sötétség leple alatt rajtaütöttek az ellenségen s borzalmas kézitusában elfoglalták állásaikat. Ezzel azonban még nem dőlt el a harcok sorsa. A túlerőben lévő oroszok ellentámadással elvágták a zászlóalj összeköttetését a szomszédos ulánusezreddel és a zászlóalj szárnya ellen vonultak. A válságos helyzetben Nagy István szakaszával szembefordult a bekerítésre felvonult oroszokkal és hősies ellenállással feltartóztatta őket. Az elkeseredett viaskodásban súlyosan megsebesült, de nem hagyta el helyét, hanem sebesülten is még egy egész napon át kitartott. Csak akkor vitette magát vissza a segélyhelyre, amikor zászlóalját és vele az egész frontszakaszt fenyegető veszély elmúlott.