Nagy Ede
82. k.gy.e.

Két kiváló ezred szelleme diadalmaskodott általa azokban a nehéz harcokban, melyeket a píavei csatában vívott meg halálmegvető bátorsággal és a magyar katona megható önfeláldozásával.
A 46. közös gyalogezred soraiban vált katonává és a 82. közös gyalogezred soraiban iktatta be nevét a halhatatlan emlékű aranyérmes hősök névsorába.
A fiatal lelkes katona 17 hónapot töltött a fronton, de ez az aránylag kevés idő is elég volt arra, hogy kiváló érdemei révén ezrede legderekabbjaí közé küzdje fel magát. Tüneményes vitézségének elismeréséül az összes vitézségi érmek díszítik hősi mellét, ami ékes bizonyítéka az ellenséggel szemben tanúsított bátor viselkedésének. Izzó magyar temperamentumának és önmegtagadóan hősies kitartásának csodálatra méltó jelét adta a Montello elleni támadásnál. A 82-esek élén, a legelső csónakban küszködött az esőzésektől megdagadt Piave árjával, mely embereivel együtt elragadta és egy szigetre vetette ki. A szigetet megtisztította az ellenségtől, azután megfeszített erővel, megbirkózott a folyó sebes árjával és úszva partra szállott az ellenséges oldalon. Már az átkelés közben súlyos sebet kapott egyik karján, de ennek ellenére sem hagyta el bajtársait, kiknek lelke és lendítő ereje volt. A parton felállított olasz előőrsök elűzése után megrohanta az ellenség előretolt állását, melyet véres kézitusában elfoglalt. A zsákmányul ejtett két géppuskát rögtön az olaszok ellen fordította s az ellentámadásokkal szemben addig védelmezve árkát, míg erősítést nem kapott. Ezután tovább folytatta előnyomulását az ellenség védővonalai ellen, melyek elfoglalásában oroszlán hősiességgel vette ki a részét. Több sikeres roham végrehajtása után azonban egyszerre három súlyos lövést is kapott, melyek következtében eszméletlenül terült el dicső küzdelme színhelyén. Azokért a megbecsülhetetlen értékű szolgálatokért, mellyel ezredének sikeres előretörését előmozdította, arany vitézségi éremmel tüntették ki a súlyosan megsebesült és rokkanttá vált hős zászlóst.