Morvay Ferenc
M. kir. 4. h. táb. áe.

Az ellenség  1915. szeptember 15-én hajnali 5 óra körül egészen váratlanul támadást indított.
Ütegeink — noha a hajnali köd a látást igen megnehezítette —nyomban élénk tüzelésbe kezdtek. Az oroszoknak azonban sikerült a 93. közös gyalogezrednél áttörni és a vágott résen át hadosztályunk és egyben ezredünk ütegállásainak oldalába előnyomulni. Ezt ütegeink számára az ellenség haladásának irányába eső nagyobb erdő tette kettőzötten veszedelmessé.
E helyütt meg kell még emlékeznünk Morvay Ferenc 4. ütegbeli tűzmesternek e napi önfeláldozó magatartással párosult rendkívül eredményes működéséről. Amikor Vigh őrnagy a 4. üteggel a Zielonától északra levő állásterületen maradt, hogy vele az orosz előretörést, ha lehet feltartóztassa, az előrehömpölygő ellenséget az ütegparancsnok álláspontjáról nem lehetett szemmel tartani. Az üteg előtti fedező dombvonulatra menni viszont kockázatosnak látszott, mert aki erre vállalkozott, könnyen az oroszok keze közé szaladhatott. Ebben a felette kritikus helyzetben Morvay tűzmester önként ajánlkozott a nehéz feladat megoldására és Csuka Endre e. é. ö. tizedest, valamint Slezák Vince főtüzért maga mellé véve, hárman egy kézikészülékkel meg egy tekercs lovassági huzallal nyeregbe pattantak és az ellenség felé elvágtattak. Amikor az ütegtől nem nagyon messze —kilátást engedő helyre értek, az orosz rajvonalak ott feküdtek előttük vagy 40 lépésre. Morvayék ekkor gyorsan egy futóárokba ugráltak, állomást létesítettek s a derék tűzmester innen dicséretre méltó ügyességgel irányította ütegének eladdig hosszú lövéseit az előtte levő ellenségre, —abban a tudatban, hogy ezek a lövések egyúttal őt magát is a legnagyobb mértékben veszélyeztetik. Csak így válhatott a 4. ütegnek fentebb ismertetett eredményes működése lehetővé.
Morvay tűzmester elszánt, céltudatos és gyors cselekvése, halált megvető
bátorsága, valamint ügyes tűzvezetése minden dicséretet megérdemel s nemsokára meg is kapta méltó jutalmát, az arany vitézségi érmet.