Molnár Péter
16. k.hu.e.

Az orosz-lengyelországi fronton németbirodalmi csapatok közé volt beékelve a 16. közös huszárezred 1915. november elején. Ezen időben az oroszok erőteljes rohamokkal döngették védővonalainkat, melyek az áldatlan harcok folyamán többször cseréltek gazdát. November 11-én, kétnapos nyugalom után, az oroszok éjnek idején zajtalanul a 16-os huszárok állásai elé lopták magukat s drótakadályaik szétvagdosásán fáradoztak már, midőn a huszárok észrevették támadásukat és pokoli tüzet zúdítottak az ellenségre, mely halottainak és sebesültjeinek hátrahagyása után elmenekült. Az orosz tüzérség erre több órán át tartó heves tüzeléssel bosszulta meg gyalogságuk kudarcát. A borzalmas tüzérségi tűz rommá lőtte a huszárok állásait, mely maga alá temette a derék huszárok nagy részét. Ezután ismét megindult az orosz gyalogság szétlőtt állásaink ellen. Óvatosan, a huszárok állásából a tábori őrsökig kivezető árkon igyekeztek megközelíteni állásainkat az oroszok, hogy — rést ütve vonalunkon — egész erejükkel benyomuljanak állásaink háta mögé. Molnár Péter tizedes azonban másodmagával meghiúsította ezen törekvésüket. Lajos József bajtársával kézigránátot kézigránát után hajított a futóárokba és teljesen elzárta az oroszok útját. Hosszú időre feltartóztatta őket, mely idő elég volt arra, hogy tartalékcsapataink újra megszállják vonalainkat és ércfalát húzzanak az ellenség elé. így akadályozta meg két hős huszár ezredük frontjának áttörését.