Molnár László

19. táb.vad.zlj.

Tíz nehéz olasz üteg négy napig tartotta megsemmisítő pergőtűz alatt a Monte-Pertica-t 1918. június elején, hogy kő kövön ne maradva, lehetővé tegye az olasz gyalogság részére a fontos stratégiai pont elfoglalását. A hegyet a 19. tábori vadászzászlóalj harcedzett katonái tartották megszállva, kik nehéz napokat éltek át és súlyos veszteségeket szenvedtek de hidegvérrel és lelkes harcra készséggel várták a minden pillanatban megindulható olasz lavinát. Az egész hadosztály vonalán síri csend, mindenki visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi lesz a Monte-Pertica-n levő derék vadászokkal. Nem sokáig kellett várni. Három és félnapos szenvedés útári június 8-án megindult az olaszoknak rohamcsapatoktól bevezetett nagy támadása. Nem nagy bátorság kellett a pozdorjává tört s 30-40 lépésnyire megközelített állásokba behatolni, hiszen a kövek alatt csak százszor halált halt hős vadászok feküdtek. 150 vadász földalatti odújában várta elszántan, hogy halálmegvetően kirohanjon s megvédje a reájuk bízott, féltve, őrzött magaslatot.
Molnár László törzsfővadász, ki a jobbszárnyon levő század legszélsőbb szakaszának volt a parancsnoka, 18 emberével elsőnek vétette rá magát a hosszú időn át becsülettel védett állásba betolakodott ellenségre és lendületes kézigránátharccal sikeresen ki is szorította a betolakodókat. Mily nagy volt azonban a meglepetése, midőn látta, hogy az ugrásszerűen állásaikban termelt olaszok kézigránáttűz alatt tartják a többi kaverna száját és így akadályozzák meg a kavernákban szorult század nagyobb részének kitörését. Leleményessége a halálveszélyben sem hagyta el. Egy hirtelen gondolata támadt: segíteni bajtársainak. Szakaszának roncsaival balra fordult és a „Jaegergeist" ragyogó fellobbanásaként oly elszánt lendülettel vetette rá magát az ellenségre, hogy annak támadása megtörött és a század meg volt mentve. Az olaszok futva visszaözönlöttek. A vadászok a kavernákból kirohantak és Molnár László kis csapatával egyesülve, visszafoglalták állásaikat.

Ezen rövid, de véres tusában 3 arany, 10 I. osztályú ezüst és 30 II. osztályú ezüst vitézségi érmet érdemeltek ki a derék vadászok.

 

Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.