Molnár János
5. npf.gy.e.

A fiatal, alig húsz éves önkéntes egy izgalmasan vakmerő orosz támadás alkalmával tanúsított bámulatosan hidegvérű magatartásával sorozta be magát a hősök hőseinek, névsorába.
A Dornavatra-tól északra fekvő Mestecanesci-i útzáró állást az 5. népfelkelő gyalogezred egy százada tartotta megszállva, mely állás ellen napokon keresztül intézték elkeseredett tömegtámadásokat az oroszok. A derekasan védekező és vitézül kitartó század rendületlenül állta a rohamot, a több napon át tartó szakadatlan harc azonban nagy vérveszteséget okozott soraiban. A megmaradt hős védők pedig a kimerültségtől már alig álltak lábaikon. November 25-én este Molnár János önkéntes a vonal egy kiszögelő részében figyelte a terepet, midőn az egyik világító rakéta fényénél a sötétség leple alatt előrekúszó oroszokat pillantott meg, kik már a drótakadályokat vágták. A megszálló legénység hirtelen a lőréseknél termett és heves gyalogsági tüzet adott le az oroszokra. A bizonytalanság és a halálhörgéssel vegyes orosz csataordítás azonban annyira megrendítette a szüntelen harcokban kimerült katonák idegeit, hogy fejvesztetten elhagyták állásaikat.
Csak Molnár önkéntes őrizte meg hidegvérét és maradt az állásban. Felhágott az egyik harántgátra s úgy szórta egymásután kézigránátjait az előreözönlő oroszokra. Az ellenség e bátor ellenállásra megtorpant s az a pár perc, míg Molnár önkéntes az ellenséget fenntartotta, elég volt arra, hogy a tartalékszakaszok az üres állásba rohanjanak. Az új védők erős tűz alá vették az oroszokat és visszavonulásra késztették. Molnár önkéntes vitéz magatartásán múlott, hogy a fontos útzáró állás nem jutott az ellenség kezére.