Melczer László
13. k.hu.e.

Férfias kötelességtudása és önfeláldozó bajtársiassága fényes csillagként ragyog a jászkun huszárok emlékezetes harctéri teljesítményei fölött. A hősök hősei közül való volt, kik a legértékesebb földi kincset, egy szép jövőre hivatott ifjú életét áldozták szeretett hazájukért.
Wolhynia piszkos mocsaraiba kiömlött tiszta magyar vérével írta be nevét az örök kegyelet és halhatatlanság emléktáblájába. A háború kitörésekor virágos csákóval és lobogó lelkesedéssel indult a harcba s 1915. október 23­án utolsót dobbant csatákban megedzett kemény szíve.
Kukli község határában, a mocsarakba előretolt állásban lévő, német század felváltására indult századával, melyet Nóvák kapitány vezetett. Húsz­harminc lépésnyire közelítették meg már a felváltási helyet, midőn Nóvák kapitány dum­dum lövéstől találva, összeesett. A fiatal zászlós, a melegszívű bajtárs, gondolkodás nélkül ugrott ki a sorból, hogy parancsnokának segítségére legyen. Alig tett pár lépést, jól irányzott fejlövést kapott s holtan rogyott össze százada előtt.
Az előretolt állásban nem voltak németek. Oroszok várták a gyanútlanul közelgő századot s gyilkos tűzzel fogadták. A 13­as huszárok kegyelettel őrzik feledhetetlen bajtársuk emlékét, aki azonban nemcsak ezredének, hanem a magyar nemzet szent ügyének is mártírja.