Mándics József
23. k.gy.e.

Mándics József, volt zómbori 23. gyalogezredbeli népfelkelő gyalogos Tavnopol-nál vitézkedett 1916. június 6-án, ahol az oroszok hatalmas pergőtüze alatt vitézül és bátran kitartott figyelőhelyén. Hogy pedig feladatának minél inkább megfelelhessen, illetve az állás elölt elterülő holtteret is betekinthesse, a pergőtűz egész tartama alatt fél testtel a mellvéd fölé ágaskodott. Halált megvető bátor magatartásának köszönhető, hogy az oroszoknak a holt térbe történő előregyülekezését nyomban észrevette s ennek folytán idejében felriaszthatta századát. Később, amikor ellentámadásra rendelt százada rohamra indult, bajtársai élén elsőnek ugrott be a veszendőbe ment állásrészbe, ahol vitézül harcolt az oroszok teljes leküzdéséig. Az ellenség hátrálása nyomában pedig saját állásukig üldözte őket és közelükben maradt, amíg kézigránátjai el nem fogytak. Az ellentámadás kezdetén kapott és erősen vérző fejsebével ezalatt nem törődött; sőt csak a harc elállta után, parancsnoka határozott parancsára ment vissza a segélyhelyre. Kimagaslóan vitéz és bátor magatartásával fényes példát adott bajtársainak, úgyhogy kimagaslóan vitéz és bátor magatartását az arany vitézségi éremmel jutalmazták. Korábban a bronz vitézségi érmet már megkapta. Néhány hónappal később pedig a kisezüst vitézségi érmet is kiérdemelte.