Lengyel Andor
34. k.gy.e.

Úgy békében, mint a háborúban katonás rátermettségével és ügyességével tűnt ki bajtársai közül. Hosszú frontszolgálati ideje alatt kötelességtudásával s kiválóan vitéz magatartásával egyik erőssége volt kitűnő ezredének, a kassai 34-esek-nek, kik dicső harcaik révén a hadtörténelem legdíszesebb helyére küzdöttek fel magukat. 1916. év júniusának végén Brody-tól keletre, a buczynai magaslatokat védte a 34. közös gyalogezred. Ezen  fontos pont védelmében tanúsított hősiességével háborús küzdelmei egyik legragyogóbb fegyvertényét vitte véghez.
Az itt lefolyt harcok sikere elválaszthatatlanul kapcsolódott össze Lengyel Andor törzsőrmester nevével, aki gépfegyvereivel döntő befolyást gyakorolt a harcok eredményére. A tíz órán át tartó pergőtűz valóságos romhalmazzá, lőtte a 34-esek állásainak egyes részeit. Az orosz gyalogság tömegekben özönlött előre állásaink felé, melyeknek, romjain a 34-esek véres kézitusában vették fel a küzdelmet. Lengyel törzsőrmester először visszaverte fegyvereivel az oroszok ellene irányuló rohamát, azután a betörési ponton viaskodó századok segítségére sietett. Géppuskáival döntő szerepet vitt az oroszok legyőzésében, illetve foglyul ejtésében. A harc hevében egyik géppuskáját ellenséges gránát harcképtelenné tette s őt magát is több helyen megsebesítette. Sebeivel nem törődve, fegyverét kijavította és az újabb orosz támadások visszaverésénél példátlan bátorsággal vette ki a részét. A harcok befejezése után Lengyel törzsőrmesterből az ezredorvos 21 szilánkot szedett ki. Ezen műtét után a vitéz törzsőrmester visszatért fegyvereihez s egész éjjel őrködött az arcvonal nyugalma felett.
Példás kötelességtudásának és lelkes harckészségének gyönyörű tanújelét adta akkor, midőn az arany vitézségi érmeseket legfelsőbb parancsra kivonták az első arcvonalból. Lengyel továbbra is helyén maradt és végig küzdötte az egész háborút.