|
Láng Gyula
34. k.gy.e.
Alig húsz éves korában került
a kassai 34. gyalogezredhez. A derék katona a kárpáti, az ikvamenti és
a többi orosz csatatereken fokról-fokra emelkedett őrmesterré és
sokszorosan kitüntetett vitézzé. 1917. őszén lekerült északról az olasz
harctérre. 1918. nyarán már a Brenta-völgyében, a Monte-Asolone-n és a
Sasso Rosso-n harcolt, hol százada a Sasso Rosso hegygerincet tartotta
megszállva. Szeptember 15-én reggel az olaszok a szomszédos század fontos
támpontját kezükbe kerítették s a védőket elfogták. Ezen a kapun át akadálytalanul
csapataink hátába kerültek. Ennek következtében kénytelenek voltak a
34-esek állásaikat visszavenni és a hátrább fekvő hegygerincen állást
foglalni.
Az elvesztett vonalszakasz visszafoglalásáért azonban ellentámadásba
mentek át a 34-esek. Ezen ellentámadást Láng őrmester hajtotta végre.
Maroknyi csapatával még aznap este elindult az olaszok ellen. Hajnali 3
órakor közelítette meg az olaszok állásait, melyeket lendületes rohammal
elfoglalt s azonnal drótsövényekkel erősített meg. Láng őrmester kitűnően
ismerte ezeket a korábban tartott állásokat, Tudta, hogy az olaszokat csak
egy helyen, egy keskeny hegyi ösvényen lehet megközelíteni, viszont
visszavonulásuk is csak ezen a keskeny ösvényen lehetséges. A
visszavonulás útját tehát géppuskával mindjárt elzárta, a drótsövényt
felrobbantotta s egyben kézigránátesőt szórt az olaszokra. A drótsövényen
vágott kapun betört és kézigránátokkal rontott a megrémített ellenségre.
Az ellenállni akarókat a támadók kézigránátjai, a menekülőket pedig a
mögöttük lévő géppuska tüze semmisítette meg. Aki tudott, a közeli
sziklabarlangba menekült. Láng tizenketted magával itt is rájuk
csapott s azok kénytelenek voltak megadni magukat. így került a maroknyi
magyar kezébe 53 olasz közkatona és két tiszt, két géppuska és két
golyószóró, meg a régi állás. A győztes kis csapat kevés veszteséget
szenvedett: egy halottja s egy könnyebb sebesültje volt.
|