Láng Gyula
34. k.gy.e.

Alig húsz éves korában került a kassai 34. gyalogezredhez. A derék katona a kárpáti, az ikvamenti és a többi orosz csatatereken fokról-fokra emelkedett őrmesterré és sokszorosan kitüntetett vitézzé. 1917. őszén lekerült északról az olasz harctérre. 1918. nyarán már a Brenta-völgyében, a Monte-Asolone-n és a Sasso Rosso-n harcolt, hol százada a Sasso Rosso hegygerincet tartotta megszállva. Szeptember 15-én reggel az olaszok a szomszédos század fontos támpontját kezükbe kerítették s a védőket elfogták. Ezen a kapun át akadálytalanul csapataink hátába kerültek. Ennek következtében kénytelenek voltak a 34-esek állásaikat visszavenni és a hátrább fekvő hegygerincen állást foglalni.
Az elvesztett vonalszakasz visszafoglalásáért azonban ellentámadásba mentek át a 34-esek. Ezen ellentámadást Láng őrmester hajtotta végre. Maroknyi csapatával még aznap este elindult az olaszok ellen. Hajnali 3 órakor közelítette meg az olaszok állásait, melyeket lendületes rohammal elfoglalt s azonnal drótsövényekkel erősített meg. Láng őrmester kitűnően ismerte ezeket a korábban tartott állásokat, Tudta, hogy az olaszokat csak egy helyen, egy keskeny hegyi ösvényen lehet megközelíteni, viszont visszavonulásuk is csak ezen a keskeny ösvényen lehetséges. A visszavonulás útját tehát géppuskával mindjárt elzárta, a drótsövényt felrobbantotta s egyben kézigránátesőt szórt az olaszokra. A drótsövényen vágott kapun betört és kézigránátokkal rontott a megrémített ellenségre. Az ellenállni akarókat a támadók kézigránátjai, a menekülőket pedig a mögöttük lévő géppuska tüze semmisítette meg. Aki tudott, a közeli sziklabarlangba menekült. Láng tizenketted magával itt is  rájuk csapott s azok kénytelenek voltak megadni magukat. így került a maroknyi magyar kezébe 53 olasz közkatona és két tiszt, két géppuska és két golyószóró, meg a régi állás. A győztes kis csapat kevés veszteséget szenvedett: egy halottja s egy könnyebb sebesültje volt.