Ady János
51. k.gy.e.

A szövetséges csapatok 1915. július végén lázas előmunkálatok után felkészültek Ivangorod erődjeinek ostromára.
A 51. közös gyalogezred két zászlóalját, mely az ostrom előtt Kozienicén volt pihenőben, 1915. augusztus 1-én rendelték támadásra a Slovikinowe nevű erőd ellen. A támadási arcvonal nem volt szélesebb ezer lépésnél és hetvenöt ágyú, köztük két 30,5-es tüze támogatta. A hajnali órákban megszólaltak ágyúink s bömbölő tűztorkukból két órán át okádták szüntelenül a tüzet a slovikinowei-erődre. A harci lázban égő öltések elfojtott lélegzettel vártak árkaikban a kirohanásra. Reggel 7 óra volt, midőn megszűnt az ágyúzás s kitört állásaiból az 51-sek első zászlóalja.
Utána nyomban követte a második. A szörnyű ágyúzástól megfélemlített s elkábult oroszok kezdetben alig tüzeltek, később azonban valóságos tűzzáporral fogadták a támadókat. Erősen kiépített földsáncaik biztos és jól leplezett fedezéket nyújtottak, ami erősítette őket ellenállásukban.
Az 5l-esek második vonalának egyik szakasza élén Ady János zászlós tört előre. Minden igyekezete az ellenséges erődárkok gyors elérése volt, mert az erőd előtt elterülő sík terepen való megállás az elpusztulással volt egyenlő. Embereit lelkesítő szavakkal buzdította az előretörésre, de lépésről-lépésre többen voltak, kik fekve maradtak s nem követték hős parancsnokukat. Minél közelebb jutottak az erődhöz, annál kevesebben maradtak. Néhány emberével mégis sikerült elérnie az ellenséges drótsövényeket, melyeknek egy gránátütött nyilasán betódult embereivel és egy elszánt rohammal rávetette magát a kétségbeesetten védekező oroszokra. Az oroszok nem várták be a roham végét, eldobták fegyvereiket s megadásukkal mentették meg életüket. A foglyokat visszakísértette Ady zászlós s a beérkezett megfogyatkozott számú zászlóaljrészekkel pedig hozzáfogott az erőd teljes elfoglalásához. Az oroszok megkísérelték ugyan az ellenállást, de eredménytelenül, Slovikinowe-erőd elesett, minek következtében az oroszok kiürítették Ivangorod várát.