Lajtos Mihály
7. k.hu.e.

Már a keleti Kárpátokig, az ojtozi szorosig szorították vissza Erdély szent földjéről a betörő románokat a vitéz magyar és német csapatok. Magyarország keleti kapumái azonban görcsösen tartotta magát az ellenség, sőt kétségbeesett támadásokkal védte veszedelembe került hazáját. A háromszéki székely és román kaput környező egyik magaslatot tartották a 7-es magyar huszárok, akik ellen 1916. október végén egyik rohamot a másik után indították az erősen szorongatott románok. A huszárok rendíthetetlenül állták a sarat, de felmondták a szolgálatot a géppuskák. Csak egyetlenegy géppuska működött még és egyetlen géppuskaparancsnok, Lajtos Mihály. De ő aztán működött is valamennyi helyett. Biztos kézzel és lázas gyorsasággal ontotta tűzesőjét az előrerohanó román emberhullámokra. A tűz megtorpantotta az emberáradatot egyszer, kétszer, de harmadszor újra rohant az emberár, véren és tűzön át. Végre is győzött a magyar vitézség a román vitézségen s a szétvert román csapatok véresen hömpölyögtek vissza kárpáti árkaikba.