Biró Ádám   Kurucz Elek
68. k.gy.e.

1914. év novemberének elején Sabáctól délre néztek farkasszemet a 68-asok az állásaikban elsáncolt szerbekkel. Sok magyar vér folyt el ezen állások előtt, amelyek valóságos földvárakká voltak kiépítve. November 5-én az ezred egyik százada kapott parancsot arra, hogy éjnek idején rohanja meg a szerb sáncokat. Halkan, földhöz simulva nyomultak előre a szolnoki bakák, mintha egy század kísértet suhant volna nesztelenül az ellenséges állások felé.
De hiába volt az éj fekete leple, hiába a hangtalan, óvatos előrecsúszás, az éber szerbek észrevették őket s heves tüzelést zúdítottak a századra. Lázas sietséggel beásták hát magukat és élénk puskatüzeléssel viszonozták az ellenség tűztámadását. Sok derék magyar legény ásta meg önmaga sírját, de a legtöbb veszteséget mégis Bíró Ádám őrmester szakasza szenvedett, mely a század jobbszárnyán az ellenség oldaltüzének volt kitéve. Maga Bíró őrmester is megsebesült, de föl sem vette. Emberről-emberre járva buzdította szakaszát a kitartásra. És a szakasz nem is csüggedt el, hanem nagy veszteségek árán is vitézül kitartott százada jobbszárnyának védelmezésében. Pajtás-pajtás mellől dőlt ki, de akinek szíve még dobogott, az állta a sarat. Hajnalodni kezdett már, midőn Biró őrmester — amint ő maga mondta — elment megnézni, milyen világ van odaát az ellenségnél. És szavait tett követte. A szerb állások közelébe csúszott, hogy kikémlelje erejüket, de közvetlen a cél előtt egy ellenséges golyó kioltotta életét. Az elbukott hős helyére új hős állt a szakasz élére. Kurucz Elek szakaszvezető. Méltó utóda Biró őrmesternek. Lelkes szavakkal buzdítja ö is bajtársait kitartásra. És a hős szakasz étlen-szomjan, fáradtan, megtépve küzdött tovább. De óráról-órára gyengüli a tüze. Már csak nyolcan vannak, a többiek hősi halált haltak. 30 teljes óráig védte magát a túlnyomó ellenséggel szemben a maroknyi kis 68-as csapat, mikor pedig erősítés érkezeit, tovább folytatta a támadó harcot a halálra szánt szakasz e nyolc vitéz katonája.