Kovács István
39. k.gy.e.

Dobpergésszerü tüzérségi tűz reszkedtette egész nap a levegőt, amikor a javában dúló harmadik isonzói csata idején, 1915 október 22-én Kovács István 39. közös gyalogezredbelí zászlós azt a parancsot kapta, hogy szakaszával szállja meg a József főherceg  vezetése alatt álló 7. hadtest állásainak Monté St. Michelétől délre eső egyik részét, hol már az előző napokon három század pusztult el az irtózatos ágyútűzben. A kijelölt árokrészt, az olaszok tartották megszállva és a rommá lőtt futóárkokon, valamint a köves terepen előrenyomuló szakasznak géppuska tűzzel nagy veszteségeket okoztak. Az állásaikból kiszorított katonáink a mindent megsemmisítő tüzérségi tűzben megbomlott idegzettel húzódtak meg a karszt kövei mögött s félig megzavarodva, vagy megsüketülve adták meg magukat sorsuknak. Tisztjeik legnagyobb részt elestek a többnapos ádáz küzdelmekben s így vezetők nélkül — szétszóródva elvesztették biztos harci egyensúlyukat. A gránátrobbanások piszkos, füst és por felhője borította ködszerű szürkeségbe a terepet, melyen hősi halált halt katonáink megcsonkított hullái és széttépett testrészei feküdtek szanaszét. A borzalmakat növelték a csapataink fölött keringő olasz repülők bombái, melyek égrengető robbanással hulltak katonáink közé.
Kovács zászlós lelkes lendülettel tört előre s szakaszába osztotta be a szétszórt erőket. Buzdító szavaival valamint harcra tüzelő bátor fellépésével az ezer veszedelem kőzött is oly erőteljes rohamra ragadta megnövekedett szakaszát, hogy betört az ellenség állásába, kiűzte az olaszokat s 60 foglyot ejtett, valamint két géppuskát zsákmányolt. Szakaszával megszállta a visszafoglalt árokrészt, mely előtt még ugyanazon napon több ellenséges ellenroham omlott össze a rendíthetetlenül kitartó 39-esek tüzében. A bekövetkezett éjszakát szétlőtt árkaik és drótakadályaik megerősítésére használták fel a derék 39-es vitézek, hogy a várható újabb ellenséges rohamoknak sikeresen ellenállhassanak. Másnap újult erővel lángolt fel a harc s a folytonos küzdelemben megfogyatkozott szakaszt, hősies ellenállása ellenére is kiszorították az olaszok emberfeletti erővel védett árkaiból. Már alig fele volt meg Kovács zászlós embereinek s tölténye is kifogyóban volt. Ekkor végső erőmegfeszítéssel szuronyrohamra vitte megmaradt néhány emberét Kovács zászlós, mely rohamnak nem tudtak ellenállni az olaszok. Fehér kendőket lobogtatva megadták magukat. Ezen utolsó rohamban azonban nyolc sebből vérezve súlyosan megsebesült a példás vitézséggel verekedő magyar zászlós, kit eszméletlenül vittek katonái a segélyhelyre.