Kovács Géza
60. k.gy.e.

A Gnila-Lipa egyike volt azon galíciai folyóknak, melyek folyási irányuknál fogva természetes védelmi vonalul szolgáltak a térközönként visszavonuló oroszok részére és ezzel szemben csapataink előretörését nagymértékben hátráltatták.
Mocsaras medre és keleti partján emelkedő dombjai miatt különösen alkalmas volt feltartóztatására, mit az oroszok kellő ügyességgel ki is használtak. Jó pár napig vesztegeltek hadosztályaink a folyó partján, míg a sikeres átkeléshez szükséges előfeltételeket megteremtették. 1915. június végén végre bekövetkezett döntő támadásunk, melynek eredménye a Gnila-Lipa-i ellenséges állások elfoglalása és az oroszoknak visszaszorítása volt. A 60. közös gyalogezred veszteségteljes, de győzelmes támadásának sikerét a folyón történt átkelésnél nagyban előmozdította Kovács Géza szakaszvezető vitéz magatartása, aki negyedmagával önként vállalkozott arra, hogy a Gnila-Lipán átjárót készít.
Két órán át dolgozott halálmegvető bátorsággal, az ellenség állandó tüzelése közben, a híd elkészítésén, melyen átkeltek a vitéz 60-asok és rávetették magukat az oroszokra. Kiszorították az ellenséget állásaikból s tovább folytatták előrenyomulásukat a Zlota-Lipa felé.