Knitlhoffer Ignác
17. npf.gy.e.

A 17. népfelkelő gyalogezred 1914. szeptember hó 8-án Srebenica, boszniai helységtől keletre támadásba ment át a Drina túlsó partján megerősített állásaikban elhelyezkedett szerbek ellen. Hosszú órákon át tartott a kemény harc, míg végső erőmegfeszítéssel, kompokon átkelt az ezred egy része a folyón s kivetette állásából a szívósan védekező ellenséget. A szerbektől elfoglalt frontszakaszon erős előőrsök biztosították az ezred átkelését és tűzvonalba való fejlődését. Knitlhoffer Ignác őrmester, aki egy előőrsnek volt a parancsnoka, nehéz hivatásának hősies teljesítése közben a szerbek három oldali tüzébe került és kétségbeesett harcot vívott a túlnyomó ellenséggel. szívós és emberfelettien vitéz hadakozása közben súlyos sebet kapott, melynek következtében elvesztette eszméletét.
Az időközben harcba bocsátkozott zászlóaljnak parancsnoka kórházba akarta küldeni a kötelességét híven teljesítő őrmestert, de ő kijelentette, hogy „élve nem hagyja el ezredét." Századához csatlakozott s vérző fejjel vett részt a Drina keleti partján emelkedő magaslatok elfoglalásában. Halálmegvető bátorsággal küzdött szakaszának élén és az elsők között volt, akik az ellenséges állásokba betörtek. Lelkesítően példás viselkedésével oly lendületre ragadta bajtársait, hogy a szerbeknek még ágyúik megmentésére sem volt idejük. A magaslati állások az ezred kezébe kerültek.
Knitlhoffer őrmestert a lezajlott harcok után mint a vitézség mintaképét állította legénysége elé zászlóaljparancsnoka. Egyben arany vitézségi éremre terjesztette fel, melyet legelsőnek kapott meg hadosztályában.