Kerékgyáró István

12. hv.gy.e.

Az 1917. október végén megkezdődött olaszországi előrenyomulást, mint a 41. honvéd gyaloghadosztály rohamszázadának szakaszparancsnoka harcolta végig.
Midőn a Piavéhoz ért, azt a parancsot kapta, hogy a 31. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának, valamint az azt nyomon követő 82. dandárnak a folyón való átkelését erőszakolja ki és azt biztosítsa. A mindenre elszánt 12. honvéd gyalogezredbeli hadnagy 1917. november 13-ának hajnalán 18 derék emberével hat csónakon indult el a túlsó part felé. Az ellenség az átkelést észrevette és heves tűz alá fogta az átkelőket, kiknek jó része már a csónakokban megsebesült, vagy hősi halált halt. Kerékgyártó István hadnagy megfogyatkozott járőrével az egész vonalon elsőnek lépte át a Piavét s partraszállása után azonnal támadásba ment át a töltésen elsáncolt ellenséges erők. ellen. Elkeseredett kézigránátharc után lendületes szuronyrohammal áttörte az olasz vonalat s egy biztos védelmet nyújtó árterületi gátig nyomult előre néhány megmaradt emberével. Időközben azonban pirkadni kezdett s az első meglepetésükből felocsúdott olaszok — tisztábban látván a helyzetet — heves ellentámadásokba kezdtek. Kerékgyártó hadnagy egyetlen géppuskájának támogatásával derekasan védte állását, de válságossá tette helyzetét az a körülmény, hogy lőszere fogytán volt  utánpótlásról pedig szó sem lehetett, mert az ellenség heves tűz alatt tartotta az átkelési pontokat. A olaszok támadásai mindjobban érezhetőbbé váltak és már megkerülő mozdulatokkal fenyegették a hősiesen kitartó hadnagy kis csapatát. A hátába kerülő olasz osztagot azonban Kerékgyártó hadnagy harmadmagával elfogta, géppuskáját pedig zsákmányul ejtette s így lényegesen könnyített helyzetén. Bár a túlerővel szemben vívott elszánt harcok közben kézigránát robbanás következtében súlyosan megsebesült, még sem hagyta el helyét, hanem vérző sebbel is példás magatartással buzdította embereit a percről-percre növekvő és hevesebben támadó olasz erők elleni harcra és kitartásra. Az ellenség minden támadását visszaverte és állását addig tartotta, míg annak további védelmét egy időközben megerősítés végett beérkezett hadnagy bajtársának át nem adhatta.

Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.