Kardos Béla
17. hv.gy.e.

Az 1916. május 28-i Görz környéki San Michele hegy északi lejtőjén lefolyt harcaink alatt Kardos Béla, volt székesfehérvári 17. honvéd gyalogezredbeli őrmester kilenc főnyi osztaga élén egész nap, sőt még a május 29-re virradó éjjel is szakadatlanul harcolt, hogy megvédelmezze azt a tölcsért, amely az előző napon eszközölt aknarobbantásunk alkalmával az olaszok küzdővonalának közvetlen közelében keletkezett és amelyet az olaszok mindenáron el akartak foglalni.
Támadásaikat Kardos őrmester mindannyiszor hősiesen visszaverte. Másnap 29-én reggel az olaszok felrobbantották egyik földalatti aknájukat, ami által a Kardos őrmester maroknyi csapata által vitézül védelmezett tölcsér közvetlen közelében újabb hatalmas tölcsér keletkezett. E robbantás alkalmával a szertehulló köves törmelék Kardos őrmester öt emberét megsebesítette. Kardos őrmester még akkor sem adta fel a küzdelmet. Harcképesen maradt négy bajtársával vitézül folytatta a harcot, míg csak a támogatására érkezett erősítéssel együtt az olaszok utolsó rohamát is ki nem védte. Ekkor a kimerüléstől és a sebesülés okozta erős fájdalmak következtében eszméletét vesztette.
Kardos őrmester kimagaslóan vitéz és bátor magatartásának, valamint a katonáira gyakorolt példás személyes befolyásának köszönhető tehát, hogy a tölcsér mindvégig megmaradt birtokunkban. Mivel pedig ennek a további védelem szempontjából nagy harcászati jelentősége volt, egyébként pedig Kardos őrmester korábbi vitézkedéseível a kis ezüst és a bronz vitézségi érmet már kiérdemelte, ez alkalommal az arany vitézségi éremmel jutalmazták. További kitüntetésként pedig azonnal törzsőrmesterré léptették elő.