Ivanics (Iványi)Mihály
3 hv.gy.e.

Monte-Tombán volt tábori őrsön tíz honvéddel Ivanics Mihály 3. honvéd gyalogezredbeli szakaszvezető, amikor 1918. május 19-én hatalmas pergőtüzet bocsátott az ellenséges tüzérség főőrsünkre, majd mind a négy tábori őrsre. A tüzérségi tűz négy-öt órán át zuhogott az őrsök állásaira, azután zárótűzzé alakult át. A zárótűz ideje alatt erős olasz osztagok nyomultak előre az első és harmadik számú tábori őrsök ellen, melyek a túlerőben levő ellenség elől kénytelenek voltak visszavonulni. Az olaszok akadálytalanul folytatták előrenyomulásukat és egészen a hegycsúcs aljára ereszkedtek le. Elfogtak egy géppuskás őrszemet, aztán visszafordultak és állásaik felé igyekeztek. Körülbelül egy század főnyi lehetett az az erő, mely  a helyén maradt Ivanícs Mihály szakaszvezető őrsének hátába nyomult. Ivanics, akinek három embere vált harcképtelenné a tüzérségi tűz következtében, megmaradt néhány emberével harcra felkészülten várta a közelgő ellenséges . századot. Harminc-negyven lépésnyire engedte közeledni állásához az olaszokat, midőn megadta a jelt a kézigránát harcra. Valóságos bombaeső zúdult a megriadt olaszokra, akik meglepetésükből felocsúdva, támadásba mentek át a tábori őrs ellen. A honvédek kézigránátjaik kihajítása után puskatűzzel álltak ellen s nagy veszteséget okoztak a támadóknak. Egy órán át tartó elkeseredett harc után sikerült az olaszokat széjjelverni és közülük néhányat — köztük két tisztet is — foglyul ejteni. A többi fejvesztetten menekült vissza az olasz állásokba.