Horváth Mihály

23. hv.gy.e.

A piaveí offenzívával egyidejűleg megmozdult asiágoi frontunk is, hogy erőteljes nyomással segítse elő támadásunk sikerét, A 38. honvéd hadosztály keretében küzdő 21. és 23. honvéd gyalogezredek feladata volt, hogy Asiágó városát elfoglalják és az olaszok több vonalból álló védelmi állását áttörjék.
Gáztámadással bevezetett, órákig tartó tüzérségi tűz előzte meg a honvédezredek támadását, mely mélytagolású hullámokban gördült az ellenséges állások felé. Az első támadó hullámokat alkotó 21-es honvédek egészen a drótakadályokig nyomultak előre, de támadásuk a drótakadályok épségén az ellenség golyószóró és gépfegyvertüzében megtörött. Tüzérségünk munkájához fűzött remények nem teljesültek, azért a második vonalban haladó 23-as honvédeknek idő előtt kellett beolvadni az első támadó hullámba. Bazsó Gábor százados zászlóalja ért elsőnek be a 2l-es honvédek vonalába s rövid időre rá a jól fegyelmezett harcoló csapat Bazsó vezetésével eredményes rohamra is ment az ellenség első vonala ellen, melyből az olaszokat a második vonalba szorította vissza.
Horváth Mihály tiszthelyettes rohamrajával azonnal hozzáfogott az állások megtisztításához, mely munkája során a szívósan védekező ellenség hátba támadta s csak elszánt kézigránátharc árán tudott megmenekülni. A makacsul védekező s ellentámadásba átment ellenség ellen Bazsó százados újabb rohamot rendelt el. Vakmerő elszántsággal rohantak előre a honvédek, de az ellenség halálosztó szörnyű tűzzáporában halomra hullottak. Pokoli kavarodás támadt, melyet a tüzérség kegyetlen munkája növelt. Bazsó századost és Boros nevű hadnagyot recsegő gránátrobbanások ölték meg. Ennek láttára riadalom ütött ki a hős honvédek soraiban s csak Horváth tiszthelyettes vaskezének köszönhetői hogy a rendet helyreállította s embereit mérhetetlen áldozatok után visszavitte biztosabb helyre, melyet megfogyatkozva bár, de sziklaszilárdan továbbra is megvédett.

73 órai borzalmas harcok után a honvédezredeket kivonták az arcvonalból s visszavitték hazájukba — kiegészítés végett.

Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.