Horváth István
18. hv.gy.e.

Lucktól keletre, a Putilowka folyócska partján kiépített erős védőállásokban húzta ki az 1915—16. évi telet a 18. honvéd gyalogezred. A nagy harcok elültek s a derék honvédek téli szállásra berendezett mély sáncaikban sütötték a krumplit, pirították a szalonnát s pipaszó mellett beszélgettek el csendesen az otthoni dolgokról, az asszonyról, a gyermekekről — a jószágról. Csak néha zavarták meg nyugalmukat itt-ott kisebb vállalkozások és csak néha verte fel harci zaj a wolhyniai szigorú tél idillikus csendjét. Mint például 1916. január 16-án éjjel.
Az oroszok az ezred balszárnyával szemben egy előretolt állást dolgoztak ki, mely közelségénél fogva sok véráldozatnak volt az okozója. A parancsnokság, hogy az örökös nyugtalanításnak elejét vegye, rajtaütés végrehajtására szánta el magát, melyre Bocskay Ignác főhadnagy vállalkozott. A támadásra kész század egységes terv alapján több csoportban  s csoportonként külön megbízatással  indult támadásra a veszélyes állás ellen.
A legveszélyesebb szerep Horváth István őrmesternek jutott. Míg a század nagyobb része az előretolt állás hátába igyekezett jutni, addig Horváth őrmester hóköpenybe burkolt 17 emberével arcba támadott, hogy az ellenség figyelmét a főerőről elvonja. 15—20 lépésnyire közelítette meg már az oroszokat, midőn élénk fegyvertűz árulta el, hogy észrevették. Lelapult a hóba s feje fölött süvítő golyók záporában várta a század nagyobb részének támadását. A tüzelés csakhamar átterjedt az egész vonalra, mert az oroszok Bocskay főhadnagy csoportját is észrevették s nagy erőkkel megtámadták. Horváth őrmester kitartásra buzdította legényeit, azután, hogy a főerő visszavonulását támogassa, erélyes támadásra vitte őket. Keresztülcsúszott a drótakadályok alatt és néhány kézigránát előleg után embereivel beugrott az oroszok állásába. Elszánt kézitusára került a sor. Szúrt-vágott a kis csapat és legyűrte az ellenállókat. Két géppuskát, három aknavetőt és számos foglyot zsákmányolt. Az oroszok nyomása azonban mindinkább érezhetővé vált és Horváth őrmester kénytelen volt az elfoglalt állást elhagyni. Embereit a zsákmánnyal hátraküldte, maga pedig harmadmagával az éj leple alatt az ellenséges drótakadályok között húzódott meg. Bocskay főhadnagy csoportját üldöző ellenséges osztagok már elhaladtak mellette, midőn erős tüzelés alá vette őket. A váratlan támadás a megzavart az oroszokat a Putílowka mocsaraiba szorította, hol irtózatos jajveszékelés között pusztultak el.
Horváth őrmester józan magyar ésszel, hidegvérrel és vitézséggel véghezvitt hőstette után visszavonult százada állásába.