Hyros (Honfy) Tibor
14. hv.gy.e.

Diákfővel került ő is, — mint annyi ezren — a katonai szolgálatba s már húsz éves korában, mint harcokban megedzett zászlós küzdött az erdélyi és romániai arcvonalon a nyitrai 14. honvéd gyalogezred kötelékében. 1917. július végén a tölgyesi szorosból hirtelen a veszedelemben forgó ojtozi szoroshoz vetették ezrede első zászlóalját. Ott a a francia tisztek által vezetett erős román támadásokban és ellentámadásokban ugyanis majdnem elvérzett a székesfehérvári 69. gyalogezred, melynek meggyengült sorait a 14-es honvédek váltották fel. Leváltása közben hirtelen román támadás zúdult azúj terepre került 14-es honvédekre.
Hyros Tibor 14. honvéd gyalogezredbeli zászlós a teljesen ismeretlen helyen fényesen megállta helyét s a 69-esek még le nem váltott embereinek bevonásával, szakaszával vitézül visszaverte a románokat. Másnap hajnalban, a tüzérségi tűzzel előkészített újabb támadás visszaverésekor észrevette, hogy Casinului hegy déli lejtőjén áll s hogy az ojtozi műút és a vasútvonal védelme jutott feladatául. Azonnal felfogta feladata rendkívüli fontosságát s csaknem tíz napon át egész sereg román tömegtámadás ellen védte meg hősiesen a frontszakasz, eme nagybecsű kulcsát.
1917. augusztus 3-án este rettentő pergőtűz után megindult nagy tömegtámadást vert vissza. S mindezt. akna-, géppuska- és ágyútűz nélkül, pusztán puskatűzzel és kézigránátokkal. Csak 4-től kezdve kapott tüzérségi támogatást. Ezen a napon két hatalmas francia-román támadást állott ki. A nagy tiszti veszteségek folytán már századparancsnokká lett Hyros zászlós csirájában fojtott el minden támadó kísérletet. Közben bosnyák, német és magyar erősítés érkezett s lehetetlenné tette a románok minden áttörési erőlködését. Az ezen  harcokban szerzett érdemei elismeréséül méltán díszíti Hyros zászlós mellét az arany vitézségi érem.