Hitter János
85. k.gy.e.

Brody városa és a brody-i vasútvonal stratégiai fontossága sok elkeseredett küzdelemre adott okot a világháborúban. Nem egy ízben volt előretörési iránya hömpölygő orosz tömegnek ez a város, melynek falai alatt véres csaták zajlottak le. 1916. július havában Brody-tól keletre fekvő Radsiwilow község határában a 85. közös gyalogezred állta útját az előretörő oroszoknak. Az ezred állásai a vasútvonal mindkét oldalán húzódtak és sok helyütt 30—40 lépésnyi távolság választotta el az orosz vonaltól. Július 24-én az orosz tüzérség pergőtüzet zúdított állásainkra, melyet erős gyalogsági támadás követett. Az ezred balszárnyán csatlakozásban lévő 2. osztrák Landwehr-ezred állásai rövid harcok után az ellenség birtokába kerültek, miáltal a 85. ezred oldaltűz alá került és a felgöngyölítés veszélyének volt kitéve. Az ezrednek a vasútvonaltól északra fekvő két százada kellő ellenállási terep hiányában állását hátrább vette, majd később az egész ezred visszavonulási parancsot kapott.
Hitter János tiszthelyettes, ki a vasútvonaltól délre álló ezredrész balszárnyán levő szakasz parancsnoka volt, rögtön észrevette a veszélyt, mely a világos nappal visszavonuló ezredet a balszárnyról fenyegeti azon esetben, ha a vasútvonal túlsó oldaláról közelgő oroszok a vasútvonalra érnek és az ezredet oldalba támadják. A visszavonulási parancs ellenére sem hagyta el tehát helyét. Szakaszának felével frontot vett a vasúti töltés mentén és tűz alá vette a közelgő oroszokat, hogy visszavonuló ezredét védelmezze. Az oroszok megtorpantak és fedezék után néztek. Később óvatos előnyomulással mégis megkezdték támadásukat, a vasútvonalat védő szakasz ellen, mely azonban hősiesen visszavert minden kísérletet. Ez idő alatt az ezred veszteség nélkül vonulhatott vissza új védőállásaiba. Végre is az oroszok annyira megközelítették a vasútvonalat, hogy kézigránát harcra került a sor, mely harcban a hősiesen kitartó tiszthelyettesen egy gránát 14 sebet ütött. Bajtársai vitték vissza ezredéhez, melynek minden katonája hálával és megbecsüléssel tekintett megmentőjére.
 

Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.