Hevér János

7. k.hu.e.

Mint szakaszvezető vonult ki a frontra a háború kitörésekor a 4. századdal, melynél 1915 február havában őrmesterré, 1917-ben törzsőrmesterré lépett elő. Csekély megszakításokkal és Boro-Kaleno-nál történt egyszeri sebesüléssel küzdte végig ezen századnál a háborút, melyet mint a század legidősebb altisztje és büszkesége fejezett be.
Hevér a példás altiszt és katona mintaképe volt: vakmerően bátor, kitűnő vezetője a rábízott legénységnek, talpig becsületes és igen jó megjelenésű. Számos szebbnél szebb fegyverténye közül az arany vitézségi érem szerzését közöljük.

1916. szeptember 24-én Hevér őrmestert egy álló figyelő járőr parancsnokaként küldték ki egy romhoz a fogarasi havasok tövében. Másnap reggel onnan egy feléje haladó ellenséges menetoszlopot észlelt, mely később egy gyalog dandárnak bizonyult.
Két közelében levő másik járőr bevonásával saját járőrét 25 karabélyra szaporította és ezekkel saját elhatározásából az előtte húzódó mély és széles vízmosás partjához vonult, honnan meglepő és élénk tüzet nyitott részben az éppen a vízmosás másik partjához jutott, részben már az árokba kúszott ellenséget biztosító csapatokra. Így szétforgácsolt először egy kerékpáros szakaszt és 2 lovas századot, továbbá 2 gyalogos századot fejlődésre kényszerített, minek folytán az egész zöm megállt és így tűzérségünknek, pompás célokat nyújtott.  Csak midőn egy 5 órán ót teljes önállósággal folytatott harc után Hevér  oldalozó gépfegyvertűzbe került és embereiből 1 halottat és 3 sebesültet veszített, rendelte el a visszavonulást.

Hevérnek ezen felette ügyes vitézi tette által a nehézkesen működő román dandár előnyomulósa egy teljes fél napot veszített, ami számunkra a legnagyobb fontossággal bírt, amennyiben ez által német bajtársaink, kiknek kötelékében harcoltunk, erősítésekről gondoskodhattak, a dandárt másnap erős küzdelemben visszavethették és egyesülését a körülzárolt nagyszebeni helyőrséggel meghiúsíthatták. Ez lényegesen hozzá járult ahhoz, hogy Nagyszeben szeptember 26-án ismét kezünkbe került.

Az igazi huszárvirtusról tanúskodó tett az arany vitézségi éremmel lett kitüntetve.

Forrás: A II. Vilmos német császár és porosz király nevét viselő cs. és kir. 7. huszárezred hadi emlékkönyve Bp. 1923.