dr. Hetey Zoltán
10. k.gy.e.

Toporoutz alól történt fokozatos visszavonulása után a Czeremosz-folyócska mellett fekvő Kuty város előtt tanúsított számottevő ellenállást a 10. közös gyalogezred. Az ezred egy része a Kutyba vivő országúttól északra, másik része pedig délre a Volica-patak fölött elterülő fennsíkszerű erdős emelkedésen foglalt állást. 1916. június 13-án megkezdték az oroszok a támadást, mely négy napon át dühöngött szünet nélkül. Napról-napra fokozottabb erővel, újabb és újabb tömegek harcbavetésével döngették a 10-esek állásait s kíméletlen erővel hajtották előre kuszált sorokban tömegeiket. A harcok június 28-án érték el tetőpontjukat.
Az orosz tüzérség valóságos pergőtűzzel árasztotta el állásainkat s az ágyuk bömbölése, puskák, gépfegyverek kattogása, sebesültek halálordítása és a rohanó tömegek csatakiáltása egyetlen rémes hangzavarba olvadt össze. Füst és porfelleg borította be a küzdőteret s a tájékozatlanság még inkább növelte az izgalmat.
Dr. Hetey Zoltán zászlós, aki á fennsíkszerű emelkedés északi részét védte megingathatatlan, hősies kitartásával az alatta vezető országutat, a déli órákban észrevette, hogy a tőle balra lévő zászlóalj visszavonul. Bár sejtette, hogy általános visszavonulás van s tudta, hogy helyzete ez esetben tarthatatlan, mégis helyén maradt azon elhatározással, hogy az oroszokat az utolsó pillanatig visszatartja, hogy ezáltal ezredének rendezett visszavonulását biztosítsa. Másnap reggelig tartotta az országutat, azután pedig a mögötte fekvő erdőn keresztül megkezdte visszavonulását. 50—60 embere lehetett, midőn az erdőből kiért. Itt azonban már a jobbról-balról előretörő oroszok ellenállásába ütközött. Dr. Hetey zászlós gyors elhatározással keresztülvágta magát az ellenség gyűrűjén. Kétségbeesett erőfeszítése nagy veszteségekbe került, de 15 emberével sikerült elérnie ezredét, melynek megbecsülhetetlen szolgálatokat tett.