Doró Lajos

Hegedűs Ferenc

Doró Lajos,  Hegedűs Ferenc , Kovács Mihály
39. k.gy.e.

A harmadik isonzói csatában a St. Martino mellett vívott súlyos harcokban kiválóan vitéz és önfeláldozó magatartásukkal szerzett érdemeik elismeréséül még több 39-es hőst tüntettek ki az arany vitézségi éremmel.

Az egyik Doró Lajos hadapród, aki kötelességének hősies teljesítésekor az olaszokkal szembeni ádáz küzdelmekben hősi halált halt.

A másik Hegedűs Ferenc a 7. század szakaszvezetője, Október utolsó napjaiban az elviselhetetlen tüzérségi- és aknatűzzel súlyosbított, többnapos veszteségteljes harcok után benyomultak az olaszok a lőszer hiányában lévő század árkaiba.
Hegedűs szakaszvezető 12 emberével egy közelben fekvő dolina peremén foglalt állást és a halottaktól, valamint a sebesültektől elszedett kézigránátokkal egész napon át sikeres ellenállást fejtett ki az előretörő ellenséggel szemben. Estefelé a sötétség beálltával sorba csúszott minden egyes emberéhez s ilyen szavakkal buzdította őket támadásra. „Fiuk! Szégyent hoztunk az ezredre. A digók elvették az állásainkat. Én nem merek az ezred szeme elé kerülni. Ha nem jöttök, én magam rohamozok." A derék 39-esek szívükre vették a szakaszvezető úr szavait s csak annyit mondtak dacosan „ha meghalunk is, megyünk." Arányosan elosztották egymás közt a még kéznél lévő muníciót, aztán hason csúszva megindultak a „digók" árkai felé. Megfelelő távolságról behajították kézigránátokat, majd éktelén harci lármával beugrottak az ellenséges árokba. Kegyetlen kézitusára került a sor, mely véres öldökléssé fajult. A felbőszült 39-esek nem kegyelmeztek sem elevennek, sem holtnak. Irgalmatlanul felkoncolták az olaszokat, akiken bosszút lihegve torolták meg 40 sebesült bajtársuk pusztulását, kiket addig lőtt az olasz tüzérség, míg egytől-egyig ki nem szenvedtek. Bosszújuk teljes volt. Negyvenhárom olasz halott maradt az állásban, de élő egy sem. Az állást megszállta Hegedűs szakaszvezető néhány emberével és a közben beérkezett tartalékerők segítségével továbbra is sikeresen megtartotta.

A harmadik Kovács Mihály törzsőrmester, aki szakasza élén küzdve, halálmegvető bátorságával szerzett örökemlékű érdemeket a 39. közös gyalogezred dicső küzdelmeinek sikereiben.