Harmat Sándor
65. k.gy.e.

Tüneményes vitézsége, félelmet nem ismerő elszántsága és bajtársaiért önfeláldozásra kész magatartása azok az értékes vonások, melyek e derék katona minden harctéri teltét jellemezték. Kiváló érdemei révén egyike volt a 65. közös gyalogezred legértékesebb harcosainak. Hosszú frontszolgálati ideje alatt a vitézségi érmek mindegyikét megkapta, mire példás viselkedésével joggal rá is szolgált.
Arany vitézségi érmét 1916. augusztus havában a haliczi hídfő védelménél érdemelte ki. Az ellenséges tüzérség két napon át tartotta állandó tűz alatt csapataink hídfőállását, mely után az orosz gyalogság áttörte vonalaink egyes helyeit s benyomult a 65. közös gyalogezred háta mögött fekvő Delejov faluba és elvágta a 65-ösök visszavonulási útját. Harmat Sándor hadapród éppen visszavonulóban volt, midőn az útját álló orosz erőkkel történt Összeütközése közben súlyos mell lövést kapott. Vértől elborultan sem adta fel azonban a küzdelmet, hanem egy végső erőmegfeszítéssel keresztültörte magát az orosz vonalon A községből kivezető úton bekötöztette sebét, miközben észrevette, hogy szeretett zászlóaljparancsnokát a súlyosan megsebesült Greiner századost, orosz katonák fosztják ki és hurcolják magukkal. Harmat hadapród néhány emberével elszántan vetette rá magát az oroszokra s kiragadta kezeikből parancsnokát. A súlyos sebből vérző hős hadapród eme meghatóan önfeláldozó cselekedete a legszebb emlék, mit egy vitéz harcos arany vitézségi érmével kapcsolatban megőrizhet.