Gyurián Győző
.

„Egy jó katona mindenekelőtt a hazája iránti kötelességére gondol s csak azután a családjára," felelte Gyurián Győző 61 éves őrmester fiatal századparancsnokának, midőn az vakmerő vállalkozásaiért barátságosan megfedte. És Gyurián őrmester egész élete ezen felfogásának jegyében őrlődött le. Első a kötelesség – vallotta szilárd hittel és meggyőződéssel. 61 éves volt, becsületes munkában töltött el nem egy, hanem két emberéletet, de midőn arról volt szó, hogy életének feláldozásával kell megvédenie hazáját, beállt a sorba, hívás nélkül azok közé, kiknek izmaiban acélos erő dagadt s szíveikben lelkes tűz lobogott. Felcsapott fiatal katonának a veterán őrmester s ment ezüstös hajjal, fáradt izmokkal, de fiatalosan dobogó szívvel a harcok mezejére. És csodálatosképpen megállta, a helyét. Amint küzdött az élettel a munka becsületéért, úgy küzdött most a halállal egy nemzet dicsőségért. Atyja, buzdító és vigasztaló szelleme volt bajtársainak, úgy a harcokban, mint a szinte elviselhetetlen viszontagságok között. Tizennégy hónapon át részt vett ezrede számos küzdelmében és min­denkor kivált példás magatartásával. Rettenthetetlen bá­ torsága számtalanszor ragadta eredményes haditettre bajtársait s okos megfontoltsága számtalan veszélyt hárított el ezrede felől. Különösen kitüntette magát 1915. április elején Nagypolánynál vívott harcokban, hol önfeláldozó bajtársiasságának ragyogó példáját adta. Egyes egyedül az ellenséges drótakadályokig csúszott előre, hogy sebesült bajtársait megmentse. Ugyanez év októberében Wolhyníában az oroszok áttörték frontunk egy szakaszát. Gyurián apánk feltartóztatta a visszaözönlő bajtársait s buzdító szavakkal új erőt és lelkes lendületet öntött beléjük. Visszafordultak és szétszórták az oroszokat. De ezek csak epizódok egy hős öreg katona harctéri tevékenységéből, melyekről többet beszélnek kitüntetései: az arany, nagyezüst és bronz vitézségi érmek.
Gyurián őrmester csak egy volt a harctéren. Nagyobb elismerést neki nem adhatunk, mintha azt mondjuk, hogy — bár több lett volna.
 

Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.