Gondos György
20. táb.á.e.
 

Temesvárott, a 20. tábori ágyúsezredhez a mozgósításkor  önkéntesként vonult be. Tengerentúlról jött haza, világot látott mérnökként. Majd a hadsereg főparancsnokság vezérkari főnökétől kapott iratokkal a közel keletre utazott.

Gondos György 1914. novemberében érkezett a sinai harctérre Dr. Simon Pállal együtt, hol kiváló szolgálataival szerzett érdemei elismeréséül a török hadsereg kapitányává léptették elő.

Tevékenységéről egy apjának írt levélből,  melyet ellenséges területről irt, következtethetünk,de ebben ő maga mondja, hogy ténykedéséről közelebbi adatokat nem akar és nem is szabad írnia. Csupán annyit jegyez meg, hogy közel három hónapja tartózkodik már ellenséges területen. Ezen idő alatt több mint 3000 kilométert tett meg tevén állandó harcok közben. A  legutóbbi időben is több száz kilométer hosszú területeket járt be, egyetlen beduin kíséretében és értékes felderítéseket tett, valamint eredményes ténykedést fejtett ki az angolokkal szemben. Küldetése célját itt sem tárja fel, inkább csak apróbb epizódokról, tesz említést. E levélben közli azt is, hogy Djemal Pasa Őfelsége a. szultán nevében kapitánnyá léptette elő és az Ozmán-rend IV. osztályával tüntette ki, valamint megengedte neki, hogy a „Bey" előnevet használja. Gondos György küldetése tehát, mint a világháború egy misztikus fejezete áll előttünk.

1915. májusában tért onnan vissza súlyos malária betegséggel.

Felgyógyulása után a bolgár arcvonalon, az Al-Dunán folytatta Gondos György vakmerő és eredményekben gazdag tevékenységét, de ez sem elégítette ki nyugtalan vérét, új és új veszedelmek után vágyódott. Macedóniába ment, hol szabad csapatokat vezetett. Ezen ténykedése közben azonban elérte sorsa a nagyra hívatott fiatal mérnököt.  A szerb komitácsikkal vívott egyik véres tusájában hősi halált halt.