Glass Tibor
68. k.gy.e.

 Az Ung völgyét elzáró 1133 m. magas Ceremcha hegy  az oroszok kezében volt. Ezen magaslat birtoka nélkül pedig csapataink nélkülözték azt a biztos pillért, melyre védekezésüket támaszthatták. Három gyalogezred vívott napokon át nehéz küzdelmet a Ceremcháért, de a túlerővel tartott orosz állások nem engedtek a nyomásnak. 1915. év április 13-án Glass Tibor 68. közös-gyalogezredbeli zászlós azt a parancsot kapta, hogy századával csatlakozzék Várkonyi Béla századához és a 26., valamint a 83. közös gyalogezredek egy-egy századával egyesülve, vegyen részt a Ceremcha elfoglalásában. A kiválogatott századok éjjeli rohamra határozták el magukat s az est beálltával el is indultak, hogy az éj sötétjének védelme alatt megközelítsék az orosz állásokat. Tüzérségünk időközben állandó tűz alatt tartotta a magaslatot, hogy a megszállók megerősített árkain rést üssön s a támadók előkészületeiről az oroszok figyelmét elvonja. Dacára azonban a támadók ügyes és zajtalan előre-kuszásának az oroszok észrevették őket s erős tűzzel szórták be az előterepet. A támadás folytatása eredménytelennek látszott. Éjfélre járt már az idő s az oroszok ideges tüzelése nem szűnt meg. Visszavonulásra nem volt mód, a további ott-maradás pedig csak a drága életáldozatot szaporította volna. A támadók a harmadik eshetőséget választották — a leglehetetlenebbet. A legnagyobb puskatűzben egetverő csataordítással ellenállhatatlan rohammal törtek rá az oroszokra. A pokoli lárma, jajgatás, dulakodás csak rövid ideig tartott. A hős századok, bár sok véráldozatba került, — megoldották a lehetetlent, elfoglalták a Ceremchát.
Glass Tibor elszántan küzdött százada élén s személyes bátorságával ragadta magával embereit az erőteljes rohamra. Egyike azon hősöknek, kiknek nevéhez a Ceremcha elfoglalása fűződik.