Gergely János
1. hv.gy.e.

Egy év óta folyt már a véres harc Monté St. Michele hegytömbért anélkül, hogy védőcsapataink egy tapodtat is engedtek volna állásaikból. Az olaszok sorozatos kudarcaik után végre pokoli eszközökhöz folyamodtak. Aláaknázták állásaink egyes részeit, hogy a hős védők felrobbantásával kerítsék hatalmukba a Monté St. Michelét, 1916. május végén az 1. és 3. honvéd gyalogezredek védelmezték a magaslatot. Az olaszok egyik napon levegőbe röpítették az l-es honvédek árkainak egy részét, melyet rögtön harcba vetett gyalogságukkal meg is szálltak. Sikerük csak részleges volt, mert az arcvonal többi része megingathatatlan maradt. A felrobbantott és megszállott árokrész visszafoglalása végett első ízben a 3-as honvédek mentek támadásra. Sikertelen kísérletük után az l-es honvédekre hárult az elhódított árokrész visszafoglalásának nehéz feladata. Egyik délután erőteljes tüzérségi tűz borította be az olasz állások elfoglalandó részét.
A honvédek állásában pedig Gergely János tizedes várt ugrásra készen néhány kiválasztott vakmerő honvédével. Mögöttük egy félszázad helyezkedett el a futóárokban, hogy szükség esetén Gergely tizedes kis csapatának segítségére legyen. Az olaszok támadást szimatoltak és pokoli ágyú- és gyalogsági tűz lángolt fel az egész vonalon. A biztos halálnak néztek elébe a honvédek, de egy alkalmas pillanatban kirohantak állásukból és a kegyetlen fegyvertűzben rávetették magukat az olaszokra. Nem volt köztük egy sem, aki meg nem sebesült volná, de vérző sebbel is addig küzdöttek, míg ki nem űzték az olaszokat a felrobbantott árokrészből. Gergely tizedes is megsebesült, de hősies ellenállással addig védte az elfoglalt vonalat, míg erősítés nem érkezett. Amikor éjnek idején új erők szállták meg az utolsó csepp vérig védett árkot, már csak két honvéd volt életben, Gergely tizedes és egy bajtársa. Ők is mindketten sebesültek voltak.