Gájer Gábor
52. k.gy.e.

Az 52. közös gyalogezred, Pudik százados vezetése alatt álló 8. századára a harmadik isonzói csatában a podgorai védelmi vonal egy előugró, az olaszoktól pár lépésnyi távolságra lévő árokrész védelmének nehéz feladata hárult. 1915. október 18-án örült ágyútűz után megkezdte az olasz gyalogság támadásait. Tizenhárom napon át roham-roham után viharzott le anélkül azonban, hogy az ellenség egy talpalatnyi helyet megszállhatott volna a halálmegvető bátorsággal védekező 52-esek árkaiból. Október 29-én hét ízben tört be az ellenség a 8. század vonalába, de a század fáradságot és félelmet nem ismerő emberei minden tüzérségi és aknavető tűz ellenére is ugyanannyiszor űzték vissza az olaszokat s megtartották állásukat. Ezen emberfeletti küzdelmekben Gájer őrmester volt a század legvakmerőbb embere. A legváltságosabb helyzetben is megőrizte hidegvérét. Személyes bátorsága legendás volt. Mint robbantásban kiképzett altiszt, szaktudását kitűnő eredménnyel használta fel. A század előreugró állásának legveszélyesebb részét aláaknázta és másfél kilogrammos ekrazit tölténnyel szerelte fel, melynek gyújtó zsinórját fedezékébe vezette be. Valahányszor az olaszok betörtek az állásba, Gájer őrmester a legnagyobb hidegvérrel röpítette az olaszokat a levegőbe. Amikor egy ízben az ágyútűz robbantó zsinórját . széttépte és a robbantás meghiúsulása következtében az olaszok betörtek az állásba, karabéllyal a kezében az utolsó leheletig védte a hősi vérrel áztatott állást. Kötelességének önfeláldozó és lelkiismeretes teljesítése közben — mint nagyon sok bajtársa — ő is életével fizette meg hazájáért és a becsületért tanúsított hősiességét.