Gábos Árpád

82. k.gy.e.

A román betörés idején diákfejjel a 82-es székely ezred  önkéntese lett és 1918. augusztusában már több, mint másfél évi harctéri múlttal a Hétközség fennsíkján küzdött.
Legendás hírű ezrede a fennsík dombvidékén állott. Zászlóalja éppen a Monte di Val Bella-n. A jobbszárny ettől mintegy 500 lépésre. Északon a lejtőn, csatlakozott ehhez a 125. gyalogezred.
Fenn a magaslaton az olasz állás, alatta 150 lépésnyire a mienk. Augusztus 9-én este tíz\órakor az olaszok meglepetésszerűen pergőtűzzel árasztották el a 82- es zászlóaljat, s az a mögött elterülő terepet. Két órai pergőtűz után éjfélkor zárótűzzel szigetelték el a vitéz székelyeket. Aztán a 13. halálfejes olasz roham zászlóalj 500 emberével megrohanta a jobbszárnyon lévő századot s a 125-ösök balszárnyát. A szörnyű harcokban megviselt  székely zászlóalj századai már csak 40—50 főre apadtak. De csekély létszáma ellenére is nagyszerűen megállta helyét a jobbszárnyon küzdő század. Puska, géppuska és kézigránáttűzzel halomra lőtte az ellenséget. A szomszéd ezred. balszárnya azonban a pergőtűz. alatt a hegy északnyugati lejtőjére húzódott vissza. Az így támadt védtelen helyen behatolt az ellenség s a harcban álló 82-es századot hátba támadta. A fenyegető veszedelem elhárításának nehéz feladata Gábos zászlós tartalékban lévő rohamszakaszára hárult. A 26 főből álló vitéz szakasz derekasan meg is oldotta nehéz feladatát.
Egetverő rajta kiáltással  rohant előre. Az olasz halálfejesek a mindent elsöprő roham elől a 82-es jobbszárny és a 125-ös balszárny állásaiba vonultak vissza. A vitéz zászlós előbb gyors puskatüzet és sűrű kézigránát esőt zúdított az állásainkba befészkelődött ellenségre, aztán parázs rohammal újból megtámadta és kiverte őket. Lelkes ellentámadásával sok elfogott bajtársát szabadította ki és nagyszámú olasz foglyot ejtett. A nagyfontosságú terep kulcsát alkotó hegyi állás diadalmas visszafoglalásával nemcsak egyéni hőstettet vitt véghez az arany éremmel jutalmazott székely zászlós, hanem végzetessé, válható katasztrófától is megmentette ottani csapatainkat.

Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.