Gaál Sándor
48. k.gy.e.

A 48. közös-gyalogezred az orosz harctéren  kivívott emlékezetes sikereit és kemény harcokban megszerzett jó hírnevét hatványozottan gyarapították az olasz csatatereken aratott győzelmei. A vakmerőségükről közismert zalai fiúk éppúgy megállták helyüket Orosz-lengyelország szelíd lankáin, a Kárpátok, zord bércein, mint a Karszt sziklái közt.
A véres küzdelmekben megedzett ezred legdícsőbb harctéri napjaira emlékeztetnek azok a harcok, melyeket az első zászlóalj vívott Görz előtt Sveta Katarina visszafoglalásáért. 1916. augusztus közepén az olaszok kiragadták ezt a fontos védelmi állást az egyik galíciai ezred kezéből. A 48-asok I. tartalék zászlóalja kapott parancsot arra, hogy Sveta Katarinát minden áron foglalja vissza. A fáradhatatlan derék zalai magyarok megszokták már az ilyen „kis helyreigazításokat" s hamarosan felsorakoztak a támadásra. Három század az első vonalban nyomult előre, a negyedik pedig tartalékban követte az első hármat. Nem sokat bukdácsoltak, hanem saját módjuk szerint hős tisztjeik vezetésével nekirontottak a magaslatnak. Elég sűrűn hullottak a 48-asok s mire rohamtávolságra értek, már tisztek nélkül voltak.
Ekkor Gaál Sándor tiszthelyettes vette át az egész támadó rajvonal, vezetését s rohamra vitte a három század megmaradt részét az ellenség ellen. A 48-asok szilaj rohamát nem bírták ki az olaszok. Ki-ki merre látott, futva menekült el, aki pedig ottmaradt, eldobta fegyverét s feltartott kezekkel kért irgalmat a nem nagyon kegyelmes szívű zalaiaktól. 9 tisztet, köztük egy alezredest is és 300-nál több olasz katonát szedtek össze a győztes 48-asok és 7 géppuskát, valamint 5 aknavetőt zsákmányoltak.
Gaál tiszthelyettes roham közben jobb karján súlyos sebet kapott, de csak akkor hagyta el helyét, midőn a beérkezett erősítések az elfoglalt magaslatot és a kivívott sikert biztosították.